Az első célpont Niue lett volna plusz egy kis kitérő Tongára. Niue egy ici-pici (értsd: ~20km hosszú, ~18km széles sziget, egyébként itt megmérhetitek magatok is :)), Új-Zélandi fennhatóság /vagy valami ahhoz hasonló hatalmi konstrukció/ allat lévő trópusi sziget a Csendes-óceánon, igazán távol mindentől és mindenkitől. A bálnák miatt jöttünk volna ide (Csenge nagyon szeretett volna együtt úszni velük), ugyanis Niue többek között arról is nevezetes, hogy gyakran figyelhetők meg ritka bálna fajok a partjai közelében. De sajnos annyira drága és körülményes lett volna az odajutás, hogy inkább lemondtunk róla.
A következő célpont a Kókusz-szigetek voltak a Karácsony-szigetekkel megszakítva pár hétre. Gondoltam -én naiv- hogy Jakartaból majd könnyedén átrepülünk a Karácsony-szigetekre, mondván, hogy milyen közel van. Most gondolom mindenkiben felmerül a kérdés, hogy "Miért éppen ide, hiszen ez konkrétan az Indiai-óceán közepén van??". Pontosan ezért:
Azt hiszem a kép önmagáért beszél :). Ez a sziget pedig végképp a semmi közepén van, n * 1000 km (ahol n > 2) távolságban semmi sincsen. Sajnos hamar rá kellett jönnöm, hogy Indonézia a világ egyik legszegényebb országa és nem igazán van igény a Jakarta-The Settlement közötti rendszeres járatra :) Tehát mivel ez a két sziget Ausztráliához tartozik az egyetlen lehetőség ide eljutni a Perth-ből induló rendszeres járat, ami egyébként a Karácsony-szigeten keresztül jutott volna el Keelingre. Ez pont ideális lett volna nekünk, de sajnos ez a viszonylag rövid szakasz az utazásra szánt költségvetés jelentős részétől megfosztott volna minket. Kókusz-szigetek elvetve.
Ezen kívül még szóba jött a Fülöp-szigetek, Malájzia, Japán, de még Ecuador is. Mindet kizártuk valamilyen indokkal, hogy "túl drága", "majd jövőre" vagy "akkor éppen tájfun szezon van"...
Ekkor jutott eszembe a régi nagy vágyam és az egyik kedvencem, Palau....
