2010. november 3., szerda

Alii Palau!

Megerkeztunk vegre! Nagyon kivancsi voltam mar, hogy milyen Palau. Tenyleg olyan szep, mint a kepeken? Tenyleg olyan a tengerpart? Azonnal tudni akartam! Ezert egy pillanatot sem keslekedtunk, rogton miutan felkeltunk bevitettuk magunkat a Kororba es bereltunk 2 napra egy kisebb 4WD autot. Szerencsere volt balkormanyos es manualis valtozat is belole. Az volt a terv, hogy Babeldaob szigetet igy fogjuk felfedezni. Jo dontes volt, mert sokkal-sokkal olcsobb (mindossze 35$ egy napra + benzin) volt igy, mintha minden helyre kulon szervezett turaval mentunk volna es raadasul meg szabadabb is. Valamint lehetosegunk volt vegignezni az osszes itt talalhato tengerparti szallast is, hogy el tudjuk donteni hova menjunk.



Palau legnagyobb szigeten, Balbeldaob-on az utak egeszen jo allapotuak, mondhatnam azt, hogy kivaloak, nehany kiveteltol eltekintve (a keleti parton a foutat az egyik helyen kimosta az eso es beomlott vagy inkabb beszakadt, ezert ott keruloutat epitettek). De egy kisebb 4WD-vel, mint a mienk, gond nelkul be lehet jarni az osszes zugat a szigetnek. Egyebkent az utak nemregen lettek csak keszen, ugyanis az 2006-os utazasi konyvunk meg azt irta, hogy az utak epites alatt allnak. Az egesz szigeten tulajdonkeppen egy fout van, ami teljesen korbemegy es erinti a fontosabb falvakat es latnivalokat. Igazan nehez eltevedni. Palaun a kozlekedes eppen olyan, mint az egesz hely, lassu, megfontolt es nyugodt. Egy europai szamara ez mar talan tulzasnak is tunhet es remsegesen nehez hozzaszokni, hogy a tiszta, nyil egyenes uton 30-40 km/h sebesseggel haladjon az ember, ami a varosokban tovabb fokozodik 20 km/h-ra :) Idegtepo, ha mondjuk sietsz valahova, de az igazsag az, hogy itt senki sem siet sehova... De tenyleg! Kell par nap, mire az ideutazora is raragad ez az eleterzes es akkor mar nem fogja magat nagyon kivulallonak erezni.

Tehat az elso nap az autoval - mivel eleg keson indultunk - az volt a terv, hogy felmegyunk a sziget legeszakibb csucskere, mert ott volt az egyik resort a North Beach Cottages. Tudtuk, hogy az ara egy kicsit borsos, de mindenkeppen latni akartuk, hogy ennyi penzert mit kapunk. Elotte bevasaroltunk es ebedeltunk egy hihetetlenul finomat Kororban es irany a sziget. Buja dzsungel latvanya fogadott minket mindenhol. Sajnos az elso nap meg nem tudtuk teljes pompajaban elvezni a szepseget mert eleg ramaty ido volt, gyakorlatilag egesz nap szakadt az eso (itt az eso egeszen mas dimenzio, mint otthon, azaz ha szakad, akkor tenyleg szakad). Ahogy keresgeltuk a resortot hamar rank sotetedett. Itt, a egyenlitohoz kozel a nap delutan 6 korul megy le es igen gyorsan. Ha nem idozited a napod megfeleloen, akkor konnyen a sotetben talalod magad. Mi mar szurkuleti fenynel ertunk ehhez a szallashoz. Gyonyoru helyen volt, de a sznorizasi lehetosegek eleg korlatozottak voltak mert az obol eleg sekely volt, a szirt pedig tobb szaz meterre volt a parttol valamint a szallas nagyon draga volt, a tulaj pedig nem volt hajlando engedni az arbol. Nem is csodalom, hogy teljesen ures volt a hely. Nyomas vissza a szallasra!

Masnap koran indultunk, hogy az elozo nap megkezdett sziget turankat befejezzuk, de most eppen az ellenkezo iranyba indultunk, hogy utkozben beugorjunk a Ngardmau vizeseshez, ami Palau egyik leglatvanyosabb vizesese. Hamar odaertunk. Akkor eppen Csenge vezetett es a vizeses elotte sehol nem volt kitablazva. Amikor hirtelen felbukkant a tabla es meglattuk, egy hatalmasat fekeztunk es csikorogva fordultunk be a feljarora. Majdnem borulas lett belole :) A bejaratnal egy sulyosan bebetelezett, de nagyon jambor, idosebb palaui fogadott minket es felajanlotta, hogy $10-ert lekiser minket a vizeseshez. Deal! Mehetunk. Az ut a dzsungelen keresztul vezetett egy csak felig kiepitett osvenyen. Az utnak volt egy olyan szakasza, egy sinpalya, amit meg a japanok epitettek a II. Vilaghaboruban. Amikor a kiepitett szakasznak vege lett, akkor mar a folyoban kellett menni, ami egeszen a vizesesig vezetett. 20 perces seta utan a hatalmas vizeses latvanya fogadott minket. Ezt mindig ki szerettem volna probalni, hogy milyen egy vizesesben furdeni a dzsungel kozepen. Furdoruha fel es irany a zuhatag! Csenge alig tudott kirangatni alola :)



Gyors zuhany utan az autonal kiprobaltuk a friss kokuszlevet ujra (vietnamban nem volt finom). Itt isteni volt es a husat szoja szosszal ettuk. Fura egy kicsit elsore, de meglepoen finom volt. Az uton visszafele megneztunk meg egy helyet, az M & A Riverside Beach Bungalows-t. Ez egy viszonylag ujonnan epult kis resort, ami egy folyo partjara epult, ami a tengerbe omlik.



A tulaj egy nagyon kedves idosebb guami no. Korberneztunk es megkertuk, hogy furodhessunk a resort elotti partszakaszon es egyuttal azt is eldontottuk, hogy itt fogunk vacsorazni, mert mar delutan 5 fele jart. A furdozes utan egy igazi tropusi vacsora fogadott minket, sulthalt, rizs es gyumolcs. Mennyei volt, a jeghideg sor a vegen pedig megkoronazta az egesz napot :) Sotet volt, amire hazaertunk. A szallasadonk jo hirekkel fogadott minket, mert masnapra sikerult leszerveznie egy egesz napos horgaszatot. Elozo nap ragtam a fulet, hogy segitsen nekunk ebben.


Reggel a kikotoben kezdtunk, a vizirendeszetnel, mert meg kellett venni az engedelyeket, hogy horgaszhassunk. Aztan irany a Rock Islands! A legegyszerubb, hagyomanyos horgasz modszert valasztottuk, egy horgaszzsinor egy remsegesen nagy horoggal a vegen es persze egy olomnehezek. Elkepeszto, amit a halak itt muvelnek! Nincs finomkodas, kokemeny zuzas van! Mi orakat, egyes esetekben napokat varunk egy nagyobb halra. Itt ha 5 perc utan sincs kapas, akkor arrebballnak egy masik helyre, mert ott nincs hal. Es ez tenyleg igy van! Kevesebb, mint 40 perc leforgasa alatt egy zsak halat fogtunk. Igazi elvezet volt, ahogy a hatalmas szornyek ki akartak tepni a zsinort a kezembol. Olyan halakat fogtunk es annyifelet, hogy felsorolni sem tudom. Volt olyan, amit fel sem tudtam huzni kezzel olyan ereje volt. Az adrenalin szintem az egekben jart! Csenge is egeszen rakattant a dologra. El is hataroztuk, hogy ha lehet, akkor meg valahol leszervezunk megegy pecat.



A nap hatralevo reszeben elvittek minket hajokazni a Rock Island-ra es megalltunk tobb helyen is sznorizni. Furcsa, de a viz alatt a korall nem volt annyira lenyugozo mint, ahogy azt elkepzeltuk, legalabbis a Togeans-szigetek utan biztosan nem. Nekunk ugy tunt, hogy a korall egy resze halott es eppen ezert szintelen, fako. Egy viszont biztos, hogy a halak karpotoltak mindenert. Ennyi halat nem lattunk korabban sehol. Itt gyakorlatilag nyuzsogtek mindenfele a szebbnel szebb, elenk szinekben pompazo korall lakok. Amikor bedobtunk par rizsszemet a vizbe, akkor olyan volt, mintha felforrt volna a viz, ahogy harcoltak a szemekert.



A Rock Island tura utan a zsakmanyyal hazatertunk es megkertuk a szakacsot, hogy keszintse el nekunk a 3 legszebb halat, a legjobb tudasa szerint es meg is hivtuk oket vacsorara. A filippin szakacs olyan vacsit rittyentett egy ora alatt, hogy tanulni kellene tole. Teli hassal nem jo lefekudni, de most nem erdekelt es mindent megettem :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése