Ujra Kororban

A kovetkezo nap a komp delutan 2 korul indult. Bosszankodtunk is egy kicsit emiatt, mert az aznap elveszett az komp indulasi idopontja miatt. Elotte nem fert mar bele egy merules, utana pedig mar csak 2 ora maradt sotetedesig. Ez a nap sajnos csak arra ment el, hogy visszajussunk Kororba. Miutan megerkeztunk rogton a meg hatralevo napok szervezesevel kezdunk el foglalkozni. Szerencsere jo sok program kozul valogathattunk. Masnapra bereltunk egy autot. Mikor felhivtam az autokolcsonzot, azt mondtak, hogy tudnak nekem egy Nissant kuldeni viszonylag jo aron. Azonnal racsaptam, mert auto nelkul itt el vagy veszve, mivel itt nincs kozossegi kozlekedes. Gondoltam kuldenek nekem egy Nissan Micrat, ami eppen megfelelo lett volna nekunk arra a par napra. Kicsi, keveset fogyaszt es mindenhova el tud vinni. De amikor egy Terranoval fordultak be a kapun, akkor egy kicsit megszeppentem. Te jo eg, mit fogok csinalni egy ekkor szornyeteggel?! Raadasul jobb kormanyos volt es automata is. Igazi kihivas volt ez nekem, de egy nehany ora utan mar eleg jol ment es a vegen meg elveztem is azt a kenyelmet, amit az automata valto jelentett. A meretet viszont nem tudtam megszokni. Egy igazi elefant volt ez az auto.



Masnap reggel maris egy hajon ultunk egy nagy japan turista csoporttal egyutt es a Jellyfish Lake es Milky Way fele tartottunk. A japan turista egy ismetelten onallo fajta. Igazan vicces szokasaik vannak foleg ilyen szituaciokban. Igazi elmeny volt veluk utazni es latni, hogy milyen furan tudnak viselkedni. A Milky Way volt az elso megallo. Ez a hely a Rock Island egyik szigetenel van, ami csak hajoval megkozelitheto. A sziget meszko anyaga, ahogy folyamatosan erodalodik a vizbe egy feher szinu agyagszeru iszapot hoz letre, ami ezen a helyen meg gyogyito hatasu ken vegyuleteket is tartalmaz ezert az idelatogato kivancsi turistak eloszeretettel kenik a borukre. Mi sem hagyhattuk ki :) A felkavarodo iszap pedig tejfeher szinure festi az egesz oblot. Olyan a latvany, mintha Kleopatra kecsketej furdojeben lubickolna az ember.



Par perc furdozes utan robogtunk is tovabb a Jellyfish Lake-hez (errol mar korabban irtam). Palau egyik leghiresebb latvanyossaga. Ez a sosvizu to egy masik, de kozeli sziget belsejeben van. Annak ellenere, hogy a to vekony atszivargasokon keresztul osszekottetesben van a tengerrel az egyedi mikroklima es az elszigetelt medence lehetove tette, hogy egeszen egyedi elovilag alakuljon itt ki hosszu evek soran. A to hires elolenye a csalanozosejtektol szinte teljesen mentes meduza faj, ami tobb ezres peldanyszamban nepesiti be a tavat. A meduza szimbiozisban el a sajat szoveteiben elo algafajjal, amelynek viszont szuksege van napfenyre, hogy eletben maradjon es ertekes tapanyagokat termeljen a gazdaszervezetnek. Ezert szep napsutesben a meduzak felusznak a felszinre es oriasi csoportokba verodnek ossze, hogy napozzanak. Igazan furcsa erzes kozejuk uszni es erezni a sok meduza erinteset. Kihagyhatatlan elmeny! A kesoi ebed egy kozeli kis szigeten volt, majd nyomas vissza, Kororba.

Aznapra meg volt egy programunk, megpedig ejszakai horgaszat. Egesz nap azt vartam, hogy mar kint uljunk es azzon a horog :) Sotetedes utan indultunk par japannal egyutt. A szirthez kozel horgonyoztunk le, ahol kozel 15-20m mely a viz. A nagyobb halak jellemzoen a mely vizekben tanyaznak es kovetik az arapalyt. Ha apaly van, akkor kiusznak a melyebb teruletekre, ha pedig dagaly, akkor visszajonnek. A csali ez alkalommal is tintahal volt. Feltuztuk az hatalmas csali szeleteket a meg hatalmasabb horogra es indult a vadaszat. Egymas utan kapkodtuk ki a gyonyoru white es red snappereket es a lapu-lapu-kat. Rogton az elejen Csengenek hatalmas kapasa volt es a zsinor megfeszult. Azonnal segitseget kert az egyik kiserotol mert nagyon huzott a hal. Akkor mar tudtuk, hogy ez valami szorny lesz... Par perc huzas utan a hal lassan felkuszott a felszinre es a srac egy hatarozott mozdulattal a fedelzetre emelte az aznapi este egyik legnagyobb halat. Egy igazi orias volt 4 es 5kg kozott lehetet a sulya. Sajnos csak egy rossz kepet tudtak a halrol csinalni, elfelejtettek a vakut bekapcsolni :( De igy is lathato a meret.



Az este meglepetese volt, hogy a frissen kifogott halakbol, ott helyben sashimit fognak csinalni a faradt es ehes horgaszoknak. A valasztas nyilvanvaloan Csenge halara esett hiszen ez volt a legnagyobb es a legjobb husu. Par perc alatt felszeleteltek es egy kis citromlevel, wasabival es szojaszosszal maris fogyaszthato volt. Ez volt es talan ez is lesz a legfrisebb sashimi, amit valaha ettem. Mennyei volt! A sashimi kozben az egyik japan lany kezebol valami kitepte a zsinort. Tobben odaugrottak es megprobaltak megtartani. Par perc kuzdelem utan egy hatalmas barracudat emeltek a fedelzetre. Ezzel le kellett, hogy fotozkodjak. Egyszeruen nem hagyhattam ki :))



Masnapra sikerult egy helyivel megbeszelni egy egesz napos horgaszatot az obolben, Csenge pedig elment meg egyet merulni az Ulong Channel kozelebe. Igazi elmeny volt egy helyivel egyutt pecazni es kiprobalni par egyszeru de hatekony modszert. Sajnos az ido elegge megnehezitette a dolgunkat, ugyanis szinte egesz nap szakado esoben horgasztunk. De szerencsere ez nem vette el a halak etvagyat. Egy egesz nagy halom hallal tertem haza, amit a szakacs elsoosztalyu vacsorava varazsolt.

A kovetkezo napi celpont az uj fovaros, Melekeok volt. Fel ora alatt oda is lehetett erni. Az egesz fovaros nagyon meglepo volt szamunkra. Mikor megerkeztunk egeszen biztosak voltunk abban, hogy a rossz helyen jarunk vagy valami rossz vicc aldozatai lettunk. De nem ez tortent. A furcsa az volt, hogy az egesz fovaros mindosszesen egy kb. 1-1,5 km hosszu tengerparti ut menten elterulo, nehanyszor 10 rozzant hazikobol allo almos es szinte teljesen kihalt falucska volt. Oriasi a kontraszt Kororhoz kepest. Az egyetlen indok, amiert ez a fovaros, hogy Melekeokhoz kozel egy domb tetejen epitettek meg Palau uj parlametjenek hatalmas epuletet. Szamomra ez teljesen erthetetlen megoldas, ha ezt egyaltalan annak lehet nevezni. Kororban van az egesz orszag szive. Koror a kozpont, kereskedelmi es kulturalis szempotbol is. Ott van a repter, ott van az osszes kikoto, a legtobb szalloda es uzlet, a muzeumok, a borton, de meg a legfelsobb birosag is, valamint a teljes lakossag 65% ott el. Az uj parlament epulet miatt tenyleg at kellett rakni a fovarost egy par szaz lakost szamlalo halaszfaluba?! Teljesen agyamaent otlet... Ez egy ujabb meglepetes Palauval kapcsolatban. Egy viszont biztos, Melekeok tengerpartja gyonyoru es a falu egyetlen kicsiny etterme, ami persze a tengerparton van, nagyon hangulatos, csendes es nyugodt, az etel pedig imadnivalo.

Az etteremhez kozeli partszakasz valahogy igy nezett ki:


Es igy:


Friss wahoo steak:


Az utolso nap volt meg egy kis idonk ezert beneveztunk egy igazi turista programra, a dzsungel hajokazasra. Ez tulajdonkeppen egy rovid, max. 30 perces hajout Babeldaob belsejebol, egy edesvizi folyon egeszen a torkolatig. Volt itt minden sosvizi krokoldiltol kezdve, a szelid gyumolcsevo deneveren at, a mangrove rakon keresztul, rogtonzott horgaszatig minden! Ideje hazamenni... :(

Peleliu

A buvar helyek tobbsege, a legszebbeket es a legendasakat is beleertve, mint a Blue hole vagy a German channel, Korortol delre helyezkednek el, eleg messze attol. Az ut oda meg gyors motorcsonakokkal is akar 50 perc is lehet. A buvar kozpontok eppen ezert igen borsos aron merik itt Kororban az egesz napos, ket palackos merulest. Ezert ugy dontottunk, hogy elebemegyunk a problemanak es odautazunk, onnan fogunk merulni. (Ez, mint kesobb kiderult egy egeszen jo dontes volt, hiszen merulesenkent akar $50 is tudtunk sporolni.) A legkozelebbi pont Peleliu szigete volt, ahonnan szerveztek meg meruleseket. Hat akkor irany Peleliu... Egy heten tobb alkalommal is megy oda komp es mindossze $5-ert es 2 ora alatt "odarepit". Mi menni szerettunk volna, amint az lehetseges volt. Sajnos a legkozelebbi utasokat szallito hajo csak napok mulva jott, ezert mi bevallatuk az olajszallito kompot, ami masnap indult. Persze a pontos indulasi idopontot senki sem tudta, mert ez a peleliui allam altal mukodtetett komp volt es az informacio aramlas nem tul tokeletes az allamok kozott (Egyebkent Palauval kapcsolatos meglepeteseink egyike ez volt.). Ez teljesen normalis volt, marmint az olajszallitoval utazni, rajtunk kivul volt mas utas is.



A komp legenysege egyebkent, ahogy a melyvizhez ertunk maris bedobta a horgaszszereleket a vizbe, hatha valami raakad a horogra. A kapasjelzo egy egyszeru muanyag palac volt, amire ratekertek a horgaszzsinort. Ha kapas van a hal annyira megfogja rantani a zsinort, hogy a palackot osszeroppantja. Eredeti modszer, nemde?! Az ut felenel volt is egy hatalmas kapas, a mucsalit alaposan megtepazta valami oriasi tengeri torpedo, de sajnos nem voltak eleg gyorsak a sracok ezert most nem tudom kepekkel illusztralni a fogast. A komp ket kemeny ora zummoges es pofekeles utan megerkezett az almos kis kikotobe. Senki nem vart rank ott. Itt az ido, hogy szallast keressunk, igaz? A sziget ket buvarkozpontjabol az egyik, a Maml Divers "irodaja" eppen a kikotoben volt es hozzajuk tartozott a sziget egyetlen publikus etterme is. Behuppantunk oda es maris leszerveztunk egy merulest masnapra es alaposan kikerdeztuk oket a szallaslehetosegekrol. Elso nekifutasra Wenty's Sunset Inn-re esett a valasztasunk, de nem azert mert meggyoztek minket, hanem azert mert a tulaj eppen ott volt a kikotoben es olcso volt. A kis szallas tulajdonosa egy most mar betegeskedo idosebb japan no volt, a mindenes pedig egy furcsa bangla fazon. Korbevezetett minket, megmutatta a szobankat, majd nekiallt vacsorat fozni nekunk. Errol a szallasrol egyebkent mar olvastam tobb helyen is es mindenhol kifejezetten hatizsakos szallasnak irtak es jo velemennyel voltak rola. Szerintem a fenye mostanra egy kisse megkopott, a hely kicsit nyomaszto. Annak ellenere, hogy a vacsora isteni volt megis ugy dontottunk, hogy masnap atmegyunk a kozelben levo Dolphin Bay-be. Ez eppen a masik veglet volt ugyan, de mindenkeppen ki szerettunk volna probalni egy ilyen szallast is.

Masnap nagy szerencsenk volt, mert Csengen kivul nem volt mas buvar, azaz privat merules volt az elso. Ez nagy szo, mert itt 10-15 fos csoportokban hozzak a japanokat :) A privat merules igazi elonye ilyenkor az, hogy a merules vezetonek csak a merulo tarsara kell figyelnie es mindenre van ideje. Sokkal elvezetesebb igy merulni, mint egy nagy csoportban. A ket celpont a Turtle Cove es a New Drop-off volt. Mindket hely hires merulohely es nagy valoszinuseggel lehet capakkal es teknosokkel talalkozni ott.



Es igen! Csenge rogton az elso merulesnel gyakorlatilag latott mindent, szurke szirti capakat, nagy tengeri teknosoket, ez utobbikat meg meg is tudta simogatni :) En pedig felulrol kovettem az esemenyeket es sznoriztam egy kicsit. Amikor elso alkalommal megjelent egy capa, akkor egy pillanatra megremultem, de a buvaroktato kesobb megnyugtatott, hogy az itt elo capak mind "vegetarianusak" :)



A szallason kipihentuk az elso merulest, de elotte meg leszerveztuk a kovetkezo napit is. Ez mar a German Channel-nel volt es a Big dorp-off-nal. Az elobbi a hatalmas manta rajak latvanyaval kecsegtetett, ugyanis itt gyulekeznek tisztitasra es gyakran itt vonulnak keresztul. A helyet talan az teszi leginkabb kulonlegesse, hogy a nehez latasi viszonyok es a sok buvar miatt nem garantalt a rajak megjelenese. Ezt pont tapasztaluk is, hiszen egy nagy csoport tortetett el elottunk, majd miutan vegre elusztak es csendes lett a kornyek, egyszercsak megjelent egy manta raja a semmibol. Fantasztikus elmeny. Lassan es meltosagteljesen uszik es figyel. Nem beszelve a meretukrol. 3-5 m kozott lattunk rajakat, nemelyik eluszott felettunk, igy teljes egeszeben lathato volt testkozelbol a meretuk. Ha nem lett volna reduktor a szamban, biztos tatva marad a szam... :) (Csenge) A tisztito halakat nem mindig szeretik, ilyenkor hirtelen mozdulattal iranyt valtanak es eltunnek a semmibe... A ket merules kozott megalltunk egy kozeli kis szigeten es a parton ebedeltunk. Na, ez a tengerpart olyan volt, mint amit elkepzeltem. Kokusz palmak, feher homokos tengerpart es azurkek tenger. Valahogy igy nezett ki:



Es igy:



A masodik helyszinen volt eddig a legszebb, a leglatvanyosabb a korall, szinte mint Indoneziaban. Itt is nyuzsogtek a capak es a szines korall halrajok. Hatborzongato elmeny, amikor a tobb szaz meterre lebuko zatonyfal mogul hirtelen felbukkan egy capa es elkezd feled uszni. Es meg buvarkodni sem kell hozza, egyszeru sznorizassal is reszed lehet ebben.

A merulesek utan a delutan lassan telt el. Ez meglepo lehet elso olvasara, hiszen az ember azt gondolna, hogy egy tropusi szigeten nem lehet unatkozni, mindig van mit csinalni. Egy rovid kis furdozes, sznorizas a partkozelben, napozas... Sajnos az igazsag Peleliu eseteben az, hogy a tengerpart egyik fenti tevekenysegre sem alkalmas, hiszen a szigetet korbeveszi egy nagy korallzatony, ami raadasaul nagyon messze van a parttol es egy sekely, melegvizu medencet alakit ki maga mogott, ami jellemzoen homokos aljzatu es nehezen tisztul. Apalykor pedig szinte teljesen szarazra kerul. Tehat itt nem igazan lehet furdeni a tengerben a partok menten. Egyik nap megprobaltunk dagalykor kajakkal kievezni a szirthez, de olyan messze volt es az arapaly olyan eros volt, hogy komolyan megizzadtunk mire visszaertunk. Az egyeb lehetosegek is korlatozottak, ugyanis a szigeten csak par bolt van, ahol a borzalmas amerikai elemiszeripar egy-ket remekevel lehet talalkozni es meg korbe is lehet biciklizni es kesz.



Tovabbi problemat jelentett nekunk, hogy az itt elo emberek egy kisse tartozkodoak voltak, nehezen vagy egyaltalan nem tudtunk megismerkedni veluk vagy kozelebb kerulni hozzajuk. Talan egy kicsit tobb idore lett volna szukseg... Kielveztuk az utolso estet ebben a resortban majd masnap atkoltoztunk Mayumihoz.



Masnap a harmadik merules alkalmaval a celpont a Coral Garden es ismet a German Channel volt, mert az eppen aktualis idojarasi viszonyok ezt tettek lehetove. Az elso hely a zatonyon kivul volt es ott mar nagy hullamok voltak. A sznorizas ilyen hullamzasban egy ido utan elohozta belolem a tengeri betegseget, ugyhogy en aznapra hamar befejeztem :) A merulesek vegen elkapott minket egy hatalmas tropusi eso a tengeren. Visszafele jovet az esocseppek olyan erovel csapodtak a borunkbe, mintha golyokkal dobaltak volna minket. Ilyenkor a buvarruha elony :) Nem szerettunk volna tobb delutant semmittevessel eltolteni ezert ugy dontottunk, hogy masnap visszahajokazunk Koroba.

Alii Palau!

Megerkeztunk vegre! Nagyon kivancsi voltam mar, hogy milyen Palau. Tenyleg olyan szep, mint a kepeken? Tenyleg olyan a tengerpart? Azonnal tudni akartam! Ezert egy pillanatot sem keslekedtunk, rogton miutan felkeltunk bevitettuk magunkat a Kororba es bereltunk 2 napra egy kisebb 4WD autot. Szerencsere volt balkormanyos es manualis valtozat is belole. Az volt a terv, hogy Babeldaob szigetet igy fogjuk felfedezni. Jo dontes volt, mert sokkal-sokkal olcsobb (mindossze 35$ egy napra + benzin) volt igy, mintha minden helyre kulon szervezett turaval mentunk volna es raadasul meg szabadabb is. Valamint lehetosegunk volt vegignezni az osszes itt talalhato tengerparti szallast is, hogy el tudjuk donteni hova menjunk.



Palau legnagyobb szigeten, Balbeldaob-on az utak egeszen jo allapotuak, mondhatnam azt, hogy kivaloak, nehany kiveteltol eltekintve (a keleti parton a foutat az egyik helyen kimosta az eso es beomlott vagy inkabb beszakadt, ezert ott keruloutat epitettek). De egy kisebb 4WD-vel, mint a mienk, gond nelkul be lehet jarni az osszes zugat a szigetnek. Egyebkent az utak nemregen lettek csak keszen, ugyanis az 2006-os utazasi konyvunk meg azt irta, hogy az utak epites alatt allnak. Az egesz szigeten tulajdonkeppen egy fout van, ami teljesen korbemegy es erinti a fontosabb falvakat es latnivalokat. Igazan nehez eltevedni. Palaun a kozlekedes eppen olyan, mint az egesz hely, lassu, megfontolt es nyugodt. Egy europai szamara ez mar talan tulzasnak is tunhet es remsegesen nehez hozzaszokni, hogy a tiszta, nyil egyenes uton 30-40 km/h sebesseggel haladjon az ember, ami a varosokban tovabb fokozodik 20 km/h-ra :) Idegtepo, ha mondjuk sietsz valahova, de az igazsag az, hogy itt senki sem siet sehova... De tenyleg! Kell par nap, mire az ideutazora is raragad ez az eleterzes es akkor mar nem fogja magat nagyon kivulallonak erezni.

Tehat az elso nap az autoval - mivel eleg keson indultunk - az volt a terv, hogy felmegyunk a sziget legeszakibb csucskere, mert ott volt az egyik resort a North Beach Cottages. Tudtuk, hogy az ara egy kicsit borsos, de mindenkeppen latni akartuk, hogy ennyi penzert mit kapunk. Elotte bevasaroltunk es ebedeltunk egy hihetetlenul finomat Kororban es irany a sziget. Buja dzsungel latvanya fogadott minket mindenhol. Sajnos az elso nap meg nem tudtuk teljes pompajaban elvezni a szepseget mert eleg ramaty ido volt, gyakorlatilag egesz nap szakadt az eso (itt az eso egeszen mas dimenzio, mint otthon, azaz ha szakad, akkor tenyleg szakad). Ahogy keresgeltuk a resortot hamar rank sotetedett. Itt, a egyenlitohoz kozel a nap delutan 6 korul megy le es igen gyorsan. Ha nem idozited a napod megfeleloen, akkor konnyen a sotetben talalod magad. Mi mar szurkuleti fenynel ertunk ehhez a szallashoz. Gyonyoru helyen volt, de a sznorizasi lehetosegek eleg korlatozottak voltak mert az obol eleg sekely volt, a szirt pedig tobb szaz meterre volt a parttol valamint a szallas nagyon draga volt, a tulaj pedig nem volt hajlando engedni az arbol. Nem is csodalom, hogy teljesen ures volt a hely. Nyomas vissza a szallasra!

Masnap koran indultunk, hogy az elozo nap megkezdett sziget turankat befejezzuk, de most eppen az ellenkezo iranyba indultunk, hogy utkozben beugorjunk a Ngardmau vizeseshez, ami Palau egyik leglatvanyosabb vizesese. Hamar odaertunk. Akkor eppen Csenge vezetett es a vizeses elotte sehol nem volt kitablazva. Amikor hirtelen felbukkant a tabla es meglattuk, egy hatalmasat fekeztunk es csikorogva fordultunk be a feljarora. Majdnem borulas lett belole :) A bejaratnal egy sulyosan bebetelezett, de nagyon jambor, idosebb palaui fogadott minket es felajanlotta, hogy $10-ert lekiser minket a vizeseshez. Deal! Mehetunk. Az ut a dzsungelen keresztul vezetett egy csak felig kiepitett osvenyen. Az utnak volt egy olyan szakasza, egy sinpalya, amit meg a japanok epitettek a II. Vilaghaboruban. Amikor a kiepitett szakasznak vege lett, akkor mar a folyoban kellett menni, ami egeszen a vizesesig vezetett. 20 perces seta utan a hatalmas vizeses latvanya fogadott minket. Ezt mindig ki szerettem volna probalni, hogy milyen egy vizesesben furdeni a dzsungel kozepen. Furdoruha fel es irany a zuhatag! Csenge alig tudott kirangatni alola :)



Gyors zuhany utan az autonal kiprobaltuk a friss kokuszlevet ujra (vietnamban nem volt finom). Itt isteni volt es a husat szoja szosszal ettuk. Fura egy kicsit elsore, de meglepoen finom volt. Az uton visszafele megneztunk meg egy helyet, az M & A Riverside Beach Bungalows-t. Ez egy viszonylag ujonnan epult kis resort, ami egy folyo partjara epult, ami a tengerbe omlik.



A tulaj egy nagyon kedves idosebb guami no. Korberneztunk es megkertuk, hogy furodhessunk a resort elotti partszakaszon es egyuttal azt is eldontottuk, hogy itt fogunk vacsorazni, mert mar delutan 5 fele jart. A furdozes utan egy igazi tropusi vacsora fogadott minket, sulthalt, rizs es gyumolcs. Mennyei volt, a jeghideg sor a vegen pedig megkoronazta az egesz napot :) Sotet volt, amire hazaertunk. A szallasadonk jo hirekkel fogadott minket, mert masnapra sikerult leszerveznie egy egesz napos horgaszatot. Elozo nap ragtam a fulet, hogy segitsen nekunk ebben.


Reggel a kikotoben kezdtunk, a vizirendeszetnel, mert meg kellett venni az engedelyeket, hogy horgaszhassunk. Aztan irany a Rock Islands! A legegyszerubb, hagyomanyos horgasz modszert valasztottuk, egy horgaszzsinor egy remsegesen nagy horoggal a vegen es persze egy olomnehezek. Elkepeszto, amit a halak itt muvelnek! Nincs finomkodas, kokemeny zuzas van! Mi orakat, egyes esetekben napokat varunk egy nagyobb halra. Itt ha 5 perc utan sincs kapas, akkor arrebballnak egy masik helyre, mert ott nincs hal. Es ez tenyleg igy van! Kevesebb, mint 40 perc leforgasa alatt egy zsak halat fogtunk. Igazi elvezet volt, ahogy a hatalmas szornyek ki akartak tepni a zsinort a kezembol. Olyan halakat fogtunk es annyifelet, hogy felsorolni sem tudom. Volt olyan, amit fel sem tudtam huzni kezzel olyan ereje volt. Az adrenalin szintem az egekben jart! Csenge is egeszen rakattant a dologra. El is hataroztuk, hogy ha lehet, akkor meg valahol leszervezunk megegy pecat.



A nap hatralevo reszeben elvittek minket hajokazni a Rock Island-ra es megalltunk tobb helyen is sznorizni. Furcsa, de a viz alatt a korall nem volt annyira lenyugozo mint, ahogy azt elkepzeltuk, legalabbis a Togeans-szigetek utan biztosan nem. Nekunk ugy tunt, hogy a korall egy resze halott es eppen ezert szintelen, fako. Egy viszont biztos, hogy a halak karpotoltak mindenert. Ennyi halat nem lattunk korabban sehol. Itt gyakorlatilag nyuzsogtek mindenfele a szebbnel szebb, elenk szinekben pompazo korall lakok. Amikor bedobtunk par rizsszemet a vizbe, akkor olyan volt, mintha felforrt volna a viz, ahogy harcoltak a szemekert.



A Rock Island tura utan a zsakmanyyal hazatertunk es megkertuk a szakacsot, hogy keszintse el nekunk a 3 legszebb halat, a legjobb tudasa szerint es meg is hivtuk oket vacsorara. A filippin szakacs olyan vacsit rittyentett egy ora alatt, hogy tanulni kellene tole. Teli hassal nem jo lefekudni, de most nem erdekelt es mindent megettem :)

Irany Palau!

Kinatol az egyik kedvenc chinglish kepemmel szeretnek bucsuzni, amit Shangri La buszpalyaudvaran sikerult lefotoznom. A kijaratot probalta jelezni :)) Imadom!