Erdekessegek es furcsasagok Kinaval kapcsolatban

Ezt a tipusu bejegyzest mar megcsinaltam Indoneziaval kapcsolatban es eleg jol sikerult visszaadni azt, amit egy odalatogato "idegen" megtapasztal, ezert ugy dontottem, hogy megprobalom Kina eseteben is...

- Kinai kozlekedes: Kinaban a kozlekedesnek van nehany alapszabaly, de van egy, ami minden alapszabaly felett all, a joker szabaly: Az autoknak MINDIG elsobbseguk van, meg akkor is, ha nem. A mindig itt azert all csupa nagy betukkel, mert ki szerettem volna hangsulyozni, hogy nehany sajat magunk altal megtapasztalt eset sulyt adott ennek az allitasnak. Peldaul, ha zold jelzest kapsz a gyalogosok szamara fenntartott zebran es elindulsz, akkor ne erezd magad biztonsagban, mert az autos minden tovabbi nelkul le fog dudalni a zebrarol, ha neki eppen ugy van kedve es eppen arra jar es meg a rendor sem szol ra. A masodik szabaly termeszetesen az autosok egymashoz valo viszonyat probalja meg leirni, nem is mast: Az autosok egymassal elethalalharcot vivnak a helyekert, az elsobbrejutasert es ezert mindent bevetnek, semmit sem kimelnek. Ez olyan szintig szokott fajulni, hogy a 2x3 savos uton kialakul az oskaosz allapota, beall az egesz, mert mindenki furakodik elore, minden kis rest kihasznalva. Ha Budapesten vagany jampinak erzed magad es azt gondold, hogy te vagy a savvaltasok mestere, akkor Kinaban kezdo kisiskolas vagy, az tuti! A harmadik szabaly az egesz kozlekedesre jellemzo: A szabaly az, hogy nincs szabaly! Ugyan nem olyan durva a helyzet, mint mondjuk Vietnamban, ahol tobbszor halalkozeli elmenyunk volt, amikor keresztezodeseken mentunk at, de mondjuk itt is lattunk kis motoros vontatvanyt a menetirannyal szemben jonni a hatalmas orszaguton. Es a fura az volt, hogy senkit nem zavart, senki sem bosszankodott miatta... A negyedik szabaly talan a legidegesitobb, de talan a legerthetobb: Kinaban mindenki mindig dudal. Eleinte az egeszet nem ertettem, csak azt jott le, hogy allandoan dudalnak ossze-vissza. Aztan kesobb elkezdtem rendszert felfedezni benne es kesobb az egesz osszeallt a fejemben. A vegen mar meg tudtam mondani elore, hogy mikor fognak dudalni. A dudalast itt nem arra hasznaljak, mint mi otthon, hogy veszhelyzetet kerruljenek el vagy veszhelyzetben jelezzenek. Egy ilyen kozlekedesi kulturaval rendelkezo helyen az mar keso lenne. Ok inkabb megelozesre hasznaljak a dudalast. Olyan, mintha azt akarnak mondani minden dudalas alkalmaval, hogy "itt vagyok mogotted/melletted, figyelj, mert kozel vagyok/elozok". Es ez a fajta viselkedes teljesen ertheto az neha itt kialakulo kaoszban. Talan a gorogokhoz lehetne hasonlitani, akik dudalnak a szuk kanyarokban.

- Kinai autok: Ha mar irtam nehany sort a kozlekedesrol, akkor alljon itt par szo az autokrol is. Ugy tunik, hogy autot birtokolni az egyfajata statusz itt Kinaban, amivel vallalkozasod prosperitasat vagy anyagi helyzetedet ki tudod fejezni. Talan ezert van az, hogy itt kicsi autot nem latsz vagy csak nagyon-nagyon ritkan. Itt minden auto nagy csaladi, 5 ajtos, sedan vagy hatalmas terepjaro. Nem egyszer lattunk Hummert is :) Az itt talalhato autok nagy reszerol en meg sosem hallottam. A tobbseguk a kinai autoipar remekei (sajnos egynek a nevere sem emlekszem) es ezt nem egy rosszizu megjegyzes volt. Amit eddig lattunk, azok nagyon jo minosegu autok voltak, minden kifogas nelkul felvennek a versenyt a nagy europai gyartok termekeivel. Eppen ezert lehetseges az, hogy europai autokat nem lattunk sokat. Volkswagent, Audit, BMW-t, Fordot es Citroent lattunk elsosorban. Mercesdest szinte egyet sem (???).

- Kinai mobilok: Ez az egyik kedvencem. Nokia? SonyEricsson? Motorola? Hol vannak a nagy gyartok?! Egy biztos, szerintem nem jol csinaljak. Itt Kinaban nagyon keves van a fenti gyartok termekeibol. Az volt a benyomasom, hogy egy kicsit felulpozicionaltak a mobilokat, mert tobbnyire a tehetosebbeknel lattam ilyen keszulekeket, meg az otthon abszolut also kategorias modelleknek szamito darabokat is. Ezzel csak az a baj, hogy ezzel - nekem ugy tunik - bebuktak a Kinai piacot, mert a tobbseg, akik ezt nem engedhetik meg maguknak nem oket valasztja. Olyan gyartok vannak itt, amirol azelott meg sosem hallottam es persze jelen vannak a piacon a masolatok is, mint pl.: Suny Ericsson. A legmeglepobb, hogy a helyi gyartok modellvalaszteka elkepesztoen szeles. Sosem lattam meg annyi telefontipust egy helyen mint, amit mondjuk az Oppo nevu gyartonal lattam az egyik boltban. Az is meglepo, hogy itt szinte mindenkinek hatalmas erintokijelzos mobilja van. Guangzhou-ban peldaul minden masodik embernel iPhone 4-es volt a metron es persze olyan modellek is, amelyeket meg azonositani sem tudtam... Imadom ezt az orszagot! :) A mobil hasznalati szokasok pedig teljesen elternek az otthon megszokottaktol. Egy biztos, diszkretnek nem neveznem! Az orditva telefonalas itt gyakorlatilag mindenkire jellemzo es elfogadott. Nekem ugy tunt, hogy csak mi kapjuk oda a fejunket, amikor valaki felveszi a telefont es artikulalatlanul beleuvolt, hogy "Wheiiiii!!!"

- Jackie Chan jelenseg: Ez talan az egyik legfurabb es egyben legviccesebb jelenseg, amivel itt talalkoztunk. Jackie Chan az egyik legnepszerubb reklam arc itt Kinaban. Azt gondoljak, hogy ha valaki nepszeru, az mar eppen elegendo ahhoz, hogy el lehessen vele adni a tampontol kezdve a terepjaroig mindent. Mindenhol ot lehet latni, oriasplakatokon, TV-ben, szorolapokon es bevasralo kozpontokban. Ugy tunik Jakie Chan-nel mindent el lehet adni itt Kinaban. Lattunk vele fenykepezogep reklamot, hajnovesztoszert, energia italt es meg sorolhatnam a vegtelensegig. Lefedi a teljes termekspektrumot. Eppen ezert nekem ez egy kicsit fura, hiszen otthon, ha valaki ennyi mindent reklamozna, az mar reg elvesztette volna a hitelesseget. Nem hiszem, hogy Nagy Fero ugyanolyan jo arca lenne Budapesti Tavaszi Fesztivalnak, mint a Potemix potencicanovelo szernek. :)

- Kinai nyelv: Egeszen biztos, hogy Kinaban fogod legjobban erezni milyen az, ha el vagy veszve egy idegen orszagban. Annak ellenre, hogy az orszagban az angol nyelv oktatas nagyon nepszeru es tamogatott a tobbseg nem beszeli a nyelvet vagy nagyon rosszul es eppen emiatt nem meri hasznalni, keruli annak hasznalatat. Az egeszen biztos, hogy Kinaban nem fogsz boldogulni a mashol jol megszokott es mukodo modszerekkel arra, hogy megertesd magad. Nem fogod megtalani a bankot, hogy penzt vegyel ki az ATM-bol, ha azt hajtogatod a kinainak az utcan, hogy bank vagy ATM. A vilag mas reszen egeszen nagy valoszinuseggel mukodnenek ezek a modszerek, de itt biztosan nem. A magyarazat egeszen egyszeru, nincs olyan szavuk, hogy bank. Erre sajat kinai szo van, ezert a bank szot nem fogja megerteni senki. Es sok mas "nemzetkozi" szoval is pontosan ez a helyzet. Ha mar a beszeddel nem boldogul az ember, akkor talan az iras vagy olvasas segit. Hiszen, ha nem is erted, amit olvasol/irsz, megis legalabb ossze tudod vetni az utazasi konyvben vagy egyeb helyen irtakkal es konnyebben tudsz tajekozodni. Na, hat itt ez sem mukodik. Kozel 18k irasjeluk van es egy-egy irasjel eseteben minden apro reszlet kritikus. Egyes irasjeleket meg akkor sem tudnek megkulonboztetni masoktol, ha az eletem mulna rajta. Egy igazi remalom, amikor teljesen tetlenul, izzadsagtol gyongyozo homlokkal es 2 db kozel 20 kg-os hatizsakkal a sarkon allsz es megprobalod kimazsolazni az LP-bol, hogy most az utcatbalan (ha van egyaltalan utcatabla, mert altalaban nincs) lathato irasjel halmaz megfelel-e a konyvben lathatoval. Es neha meg az sem segit, ha a nevek mellett ott a Pinyin valtozata, mert teljesen biztosan rosszul fogod kiejteni es senki sem fogja megerteni, hogy mit is keresel valojaban (Jah, es a Kinaiak terkep olvasasi kepesseget ne is feszegessuk. Szerintem ezt nem tanitjak az iskolaban... :)).



A kinaiak furcsa angol nyelvi gyakorlata talan a chinglish jelensegben csucsosodik ki a leginkabb. Sok angol feliratot lathatsz egesz Kinaban, persze elsosorban a turistak altal gyakrabban latogatott helyeken. Nyilvanvaloan azert, hogy megkonnyitse az odalatogato turistak dolgat. De altalaban nem ez tortenik, hanem eppen az ellenkezoje. Ez mindez azert van, mert ami oda van irva az az esetek tobbsegeben teljesen ertelmetlen vagy teljesen nelkulozi az angol nyelvben megszokott szorendet vagy jobb esetben csak a nyelvtani szabalyokat, foleg akkor, ha nem csak egy szobol allo uzenet van ott, mint pl.: "Exit", hanem mondjuk kicsit bonyolultabb, mint pl.: "Vigyazat, csuszos padlo!". Morbid lingvisztikai szornyszulottek szoktak ebbol kipottyanni, ami szerintem mar olyan szinten durva, hogy kifejezetten jo es szamomra meg vicces is. Szoval elkezdtem oket gyujteni :)))

- Kinai turista: Eloszor egy onallo bejegyzest akartam ennek szentelni, aztan lenyugodtam es par sorra redukaltam a mondanivalom. A kinai turistaval kapcsolatban is van egy szabalyrendszer, amin keresztul konnyeden meg fogjatok erteni miert raz ki a hideg toluk. 1. A kinai turista lusta, nagyon lusta. Ez annyit jelet, hogy ha lehet, akkor igenybe vesz mindenfele jarmuvet, hogy a celhoz erjen, csak az szamit, hogy elerje a celpontot, ahova elindult es ott paradezzon. 2. A kinai turista sosincs egyedul. Mindig oriasi csoportokban figyelheto meg, ahogy portyaznak a latnivalok korul. Legkisebb egyseguk a csalad, ami a legjobb esetben is minimim 8 fo. 3. A kinai turista nagyon hangos. Ezidaig akarhanyszor talalkoztunk veluk a zaj, amit csinaltak mar elore figyelmeztetett minket arra, hogy kozelednek. Tobbszor tapasztaltuk, hogy ugy viselkednek, akkora zajt csapnak pl. egy hotelben, mintha ok lennenek az egyeduli vendegek. Termeszetesen itt is tisztelet a kivetelnek.

- Kinai taxi: Ez Kina egy nagy erossege egy turista szamara. Taxival kozlekedni olcso es megbizhato. Nem kell harcolni a soforrel, mint Indoneziaban es nem kell attol tartani, hogy a vegen 10-szeres arat fogsz fizetni. Az egesz 3 het alatt talan csak ket alkalommal kellett megegyeznunk az arrol, a tobbi esetben mindig taxioraval mentunk es nagyon korrekt aron. Ha Kinaba utazol nyugodtan vedd igenybe a taxik szolgaltatasait. Csupan egy dologra kell figyelni: A cim legyen meg kinaiul is mert kulonben elvesztel :)

- Penzkozpontusag: Kinaban ugy tunik ma minden a penzrol szol. Akarhova mesz es akarmit csinalsz mindenhol ezt latod. Errol ennyi eleg is.

- Kinai WC: Egyes helyeket a WC-kbe fustolot raknak, ami szerintem egy stilusos modszer a nemkivanatos szagok elfedesere. A problema csak a hasznalt fustolo mennyisegeben van. Fustmergezest kapni egy gyors pipi alatt nem jo buli :)

Ha meg valami eszembe jut, akkor tovabb fogom bovitem ezt a bejegyzest...

Shangri La-tol - Kororig

Kibuszoztunk az allomasra. Mikor beleptunk a varoteremben az mar tele volt varakozo emberekkel. Szerencsere az utastarsaink egeszen normalis emberkek voltak. Az ejszakai buszozas Kinaban egeszen elterjedt es jol bevalt utazasi mod. A varosok kozott olyan hatalmas tavolsagok vannak, hogy 10-12 ora utazas atlagosnak szamit. A repulojegy gyakran nagyon draga, kevesen engedhetik meg maguknak. Mi sem. Raadasul az ejszakai utazassal az aznapi szallas kerdeset is egycsapasra megoldja az ember, tehat ez optimalis valasztas volt. Mar csak az volt a kerdes, hogy hogyan fogunk reagalni az egeszre. Az ejszakai buszon nem ulo, hanem fekvo helyek vannak (Sajnos kepek nem keszultek). A teljes utaster 3 savra van osztva, 2 szinten. Minden savban akar 5-6 ember is elfer. Mi a leghatso sorban kaptunk helyett, ott is a sarokban. Eloszor bosszankodtunk emiatt, de kesobb kiderult, hogy ez volt a leheto legjobb hely a buszon, ablak mellett volt es korulottunk szinte senki sem volt. Ket fekvohellyel arrebb egy idosebb kinai es a 4-5 ev koruli kislanya utazott. A lany az ut elso par orajaban egy igazi kis angyal volt, meg a sutinket is megosztottuk veluk. Este azonban, 11 utan a kislany elkezdett intenziven es iszonyat hangosan szamolni felfele kinaiul. Ugy tunt csak minket zavar, mert sikerult neki ugy kb. 1000-ig orditva elszamolnia ugy, hogy senki sem szolt ra. Addigra emberi ronccsa valtam az idegtol, raszoltunk, onnantol csend volt! :) Az ut ettol fuggetlenul egeszen simara sikerult, meg aludni is lehetett (ez volt az, amire a legkevesbe sem szamitottunk). Este meg kinai kabaret is vetitettek. Vicces volt, ahogy egeszen varatlan pillanatokban az egesz busz egy emberkent felnevetett.

Egy egesz oraval korabban erkeztunk meg a buszpalyaudvarra Kunmingba. Fogalmunk sem volt, hogy melyik palyaudvaron vagyunk es, hogy milyen messze a szallastol. Megismerkesdtunk egy olasz-francia parral, akik szinten a varosba tarottak. Felajanlottuk, hogy menjunk egyutt, igy megoszthatjuk a koltsegeket. Furcsa mod egy taxis sem akart minket bevinni a cimre, ott sokat magyaraztak de az igazi okat meg most sem tudjuk. Talan mas regioban volt a szallas (Kunming is hatalmas) es nekik nem volt engedelyuk oda. Ezert fogtunk egy helyi fazont es egy kifejezetten jo aron (40 Yuan) bevitettuk magunkat. A szallason a befoglalt szobat meg nem tudtuk elfoglani, mert tul koran volt, ezert gyors reggeli utan irany a varos. Korbejartuk a Green Lake Parkot. Hazafele egy oriasi setat tettunk az egyik sugaruton es alaposan megneztuk az egyre fokozodo kinai fogyasztoi kultura templomait, a plazakat :) Mindent lehet kapni es otthoni arakon vagy dragabban.



Masnap korai ebredes, hogy elerjuk az ejszakai vonatunkat vissza Gunagzhou-ba. Egy ismetelten uj elmeny vart rank, 26 ora vonatozas a kinai elso osztalyon. Kinaban a tavolsagi vonatozas egy onallo dimenzio. Igen komoly pontos es megbizhato szolgaltatas a maga kis kinai butasagaival egyutt (pl.: csak az indulasi varosban lehet jegyet venni. Ki erti ezt?!). Szeretik is a helyiek es rengetegen utaznak vonattal. Alapvetoen 4 minosegi osztaly letezik. Hard seater, ez a legkemenyebb, a legkenyelmetlenebb es a legolcsobb. Eddig meg nem olvastam sehol, hogy ezt ajanlottak volna valakinek. Csak hard-core backpackers-ek szamara :) Gyakorlatilag kemeny fa padokon ulsz egesz vegig. Eshat ez 26 oran keresztul nem tul felemelo erzes. Van meg a soft seater, ami ennel egy kicsit komforotosabb, majd a hard sleeper, ami nyitott kabinokat jelent, kabinonkent 2x3 emberrel egymas felett es vegul az elsoosztaly, a soft sleeper. Itt mar zart kabinok vannak es 2x2 ember, egymas felett, emeletes agyakon. Mi erre neveztunk be. Szerencsere idoben megrendeltuk a jegyeket igy valogathattunk a helyek kozott. Mi a felso szintet kaptuk. Az ara borsos volt (527 Yuan), de meg mindig a negyede volt a repulojegynek es biztunk a legendas kinai vasutban :) Es jol tettuk. A kabinok nagyon tisztak es rendezettek voltak. Kaptunk forro vizet termoszban, ujsagot es meg egy szal rozsa is diszelgett az asztalon. Egeszen meghatodtam! Szerencsere ket kinai diaklannyal raktak minket ossze, akik kozul az egyik meg angolul is beszelt. Raadasul a vonaton volt bufe kocsi is, ahol imadnivalo kinai eteleket szolgaltak fel szinte gombokert. Ra is jartunk rendesen ;)



Az ut elkepesztoen szep tajakon vezetett keresztul. Guilin karszthegyeihez hasonlo latvanyban volt reszunk szinte egesz delutan. Megszamlalhatatlan mennyisegu alaguton es hidon mentunk keresztul. Egyes helyeken szinte mesebeillo tajakat lattunk, de mindkettonk szamara az egyik volgyben latott vizeses volt a leglenyugozobb. Olyan volt, mint egy Elf kastely. A gyonyoru tajak szepseget persze ismetelten bearnyekolta a duborogve novekvo kinai gazdasag mindenhol tapasztalhato fajdalmasan csunya jelei. Akarhol mentunk mindenhol egymas fole tornyosultak a mocskos fustot es fekete szennyvizet okado gyarak. Meg sem tudtuk szamolni mennyi ilyen formedveny ronditotta a latvanyt. Szomoru latvany volt.

A velunk utazo tarsasaggal minden redben volt, a szomszed kabinban egy nagyobbacsaka kinai diakcsapat kartyazott egeszen estig, de mindezt igen kulturaltan. Az elet a folyoson zajlott, vicces volt, ahogy mindenki a folyoson tolongott, csakugy mint a kis falvakban az utcakon. Este egeszen jol lehetett aludni eltekintve attol, hogy a kabint 30 fokra futottek fel es meg egy szal alsonadragban is szakadt rolam a viz. Masnap reggel, amikor megerkeztunk nem sok idonk volt, amig megerkeztunk Guangzhou-ba. Leszalltunk es a palyaudvartol egy utcara egy szallason leraktuk a csomagot, majd nyakunkba vettuk a varost. Egesz nap korzoztunk, majd este egy expressz busszal kimentuk a repterre. A Cebu Pacific legitarsasagnal vettem online a jegyet Manilaba kb. fel evvel ezelott. Egy kicsit izgultam, hogy minden rendben legyen. OK volt minden. Ez legalabb mukodik :)

Megerkeztunk Manilaba. Persze a hotel felreertette az erkezesi idopontot es nem jottek elenk. Hajnali 2-kor ez nem volt tul megnyugtato erzes :) Telefonon kellett nekik szolni. A szallas Manila Malate nevezetu varosreszeben volt, rengeteg ejszakai barral es egy hatalmas bevasarlokozponttal korbeveve. Szerencsere tobb elsoosztalyu etterem is volt a szallasunk kozeleben igy belekostolhattunk a filippino izekbe. Imadnivalo! Hazafele is kiprobalunk par uj fogast, az biztos!

Odafele uton mindenki felkeszitett minket, hogy Manilaban semmi erdekes nincsen, egy nap is boven elegendo ra. Igazuk volt, azon kivul, hogy ez az elso azsiai nagyvaros szamomra, ahol ennyire az ember szeme elott van az elkepeszto szegenyseg es nyomor. Pakisztanban lattam mar hasonlot, de az valahogy megis mas volt. Teljes csaladok, 3 gyerekkel elnek az utcan. Fajdalmas latvany, ahogy a sok elveszett utcagyerek etelelt koldul a kulfoldi turistaktol. Ettol a szornyusegtol eltekintve Kinabol Manilaba megerkezni nekunk olyan volt, mintha a viz alol jottunk volna fel es egy nagy levegot vettunk volna. Mindenki nagyon kedves es elozekeny az emberrel es persze nagyon konnyu boldogulni, mert mindenki beszel angolul (Az internet pedig hatborzongatoan gyors. Nem tudom, hogy csinaljak...). Szoget is utott a fejunkbe egy nagy fulop-szigeteki tura gondolat :)

Masnap irany a repter. A check-in procedura az eddigi ledurvabb volt, amit valaha tapasztaltunk az osszes utazasunk soran. A manilai repteren 2 alkalommal is teljesen atvizsgaltak a kezi poggyaszunkat, levetettek a ciponket es akkuratusan atvizsgaltak az ruhazatunkat. A biztonsagi or kezeben levo femkereso olyan erzekenyre volt allitva, hogy a nadragomon a paranyi fem zippzart kimutatta. Az osszes csomagot ki kellett bontani es megmutatni a tartalmat. Az egyik utasnak a gyonyoruen becsomagolt ajandekait is kinyittattak es atneztek. A cipoket egyenket atvizsgaltak, belulrol es kivulrol is. Erre volt kulon emberuk. A gepre felszallas is szigoru rendben tortent, nem ugy, mint mashol tapasztaltuk. Eloszor a business class utasai, majd a mozgasserultek, aztan a gyermekes anyak es vegul a tobbi utas hatulrol 10 soronkent 3-4 csoportban. A tortura leszallas utan Kororban tovabb folytatodott. A beleptetes olyan volt mint egy birosagi kihallgatas. Meg a beszallokartyat is elkertek (???) es a visszautra szolo repulojeggyel kellett igazolni, hogy el fogod hagyni az orszagot. A vamvizsgalat pedig egy igazi remalom volt. A legtobb utas csomagjat teljesen kipakoltattak az utolso darabig is es mindent atvizsgaltak. Meg az elelmiszer behozatala is tiltott. Szerencsere mi megusztuk. Bajban is lettunk volna, mert Kinaban alaposan bevasaroltunk mindenfele finomsagot az otthoniak szamara... Visszafele meg ki kell talalnunk valamit, hogy megusszuk megint.

A szallasadonk egy kicsit kesett ugyan, de a lenyeg, hogy eljott ertunk. Hajnali 3 magassagaban mar a szobankban voltunk (ami egyebkent hatalmas) es beugrottunk az agyba, mert hulla faradtak voltunk. Eljutni Shangri La-tol Kororig mindennel egyutt 6 napig tartott. Ha csak magat az utazast szamolom, akkor ~2,5 nap volt.

Shangri La - Tibet határán

Korán keltünk, hogy még időben odaérjünk Shangri La-ba. Egy isteni reggeli után Sean lánya vitt minket vissza a kis faluba a szurdok szélén, ahol felvett minket. A visszafelé út még durvábbra sikerült, mint az odafelé vezető, mert most világos volt és mindent láttunk, hogy az út milyen hajmeresztő helyeken megy. Elképesztő volt! Végig görcsben voltunk, hogy ne legyen szikalomlás, mert Sean lánya mesélte, hogy nemrégiben egy kinai túristákkal megrakott buszt laposra zuzott egy hatalmas szikla, nem élte túl senki. Az út állapotát már meg sem emlitem... Az út vége felé természetesen nem úsztuk meg a hegyomlást, de ezúttal órákkal előttünk történt meg és mi már csak a földmunkákra értünk oda. Nem kellett sokat várni és mehettünk is tovább.



Qiaotou-ban még megvártuk a másik sofört, mert nála volt a mobilom, majd kiraktak minket az út szélén csomagostul, hogy fogjunk egy buszt Shangri La-ba. 20 percen belül már a buszon is voltunk. Hátulra beültünk és jött ismét egy 2-3 órás zötykölődés. A soför most is egy elmebeteg volt, és ezt annyival súlyosbitotta, hogy kb. 20 percenként megállt és felvett valakit vagy elintézett még néhány függőben lévő ügyét, feltoltotte a viztartalyt, eladott es vett par dolgot, egy igazi kozossegi ember volt. A pohár akkor kezdett mindenkinek betelni, amikor előttünk egy lerobbant távolsági buszból 5 kinai túristát felvett még az igy is már megtelt buszra. A végeredmény az lett, hogy a plusz utasok a közlekedő folyosón ültek kis székeken. Élmény volt Shagri La-ig az út :)

Megérkeztünk, taxival bevágódtunk az óvárosba és kerestünk egy jó szállást, ami egy közel 300 éves faházban volt. A cél az volt, hogy ez alkalommal már végre belekóstoljunk a hely hangulatába és ehhez illő szállást talaljunk, nem pedig egy modern túrista szállást. A szállás váró helységében volt egy nagy öntöttvas kályha, amit esténként be is gyújtottak, a szobák előtt egy széles fa tornác húzódott végig, ami nagyon kellemes hangulatot kölcsönzött a helynek. A szoba belülről egyszerű volt, de hangulatos. A falak is fából voltak, ami jól nézett ki, de később kiderült, hogy a szállás egyik gyenge pontja volt, ugyanis gyakorlatilag mindent hallottunk abból, amit a szomszédok csináltak. És hát persze, hogy kinaiak voltak... :) Képzelhetitek mit műveltek reggel a modsóban: 3 szólamban hörögtek, köpködtek, krákogtak és hánytak már reggel 7-kor. Egy biztos, sokkal hatékonyabb ébresztés volt, mint a beidőzitett mobil csengése :)



Itt 3387 méteren már érezhetően hidegebb volt és a levegő is egy kicsit ritkább, olyan érzés volt, mintha egy kicsit részeg lenne az ember, de ez nem tartott sokáig, másnapra már jobban voltunk. Aznap még nagyon szép idő volt, körbe is jártuk a várost, ami nem volt túl nagy. Volt némi hasonlóság Lijianghoz, de ez mégis valahogyan hangulatosabb volt, sokkal kevesebb túrista volt, a házak mindegyike még az eredei állapotában volt, akárcsak az utcák, füstölő illata szállt mindenhol, sokkal csendesebb és nyugodtabb is volt. A helyiek nagyrésze közvetlen és vidám tibeti volt, ez a hely ugyanis hivatalosan is Tibet részeként van nyilvántartva. Az utcán sétálva észrevettem, hogy tibeti buddhista szerzetesek jönnek ki egy étteremből. Gondoltam, ha ők ott esznek, akkor ennél jobb helyet nem is találhatunk arra, hogy autentikus tibeti ételeket kóstoljunk meg. A Lhasa étterem jó választásnak bizonyult. Finom piritott yak húst ettünk valamint fokhagymás sertést tibeti stilusban és hozzá frissen sült, ropogós krumplis lepényt. Mennyei volt! :) Visszatérő vendégek voltunk. Este Csenge meg beallt a foteren tradicionalis tancot lejto tibetiekhez egy kicsit.



Másnap a város szélén lévő Ganden Sumtseling buddhista kolostorba buszoztunk, ami nagyon hasonlit a lhasai nagy épületegyüttesre és ez Yunnan legnagyobb kolostora. A bejáratnál egy egész sor fura szabály volt kiirva, hogy a helyi közösség életét ne zavarjuk. Egy fél nap is majdnem kevés volt hozzá, hogy bejárjuk. Éppen időben indultuk vissza, mert az idő rosszara fordult és elkezdett esni. Sajnos délutánra megint a szobába rekedtünk az eső miatt.



Másnapra a terv az volt, hogy meghóditjuk a Shika Snow Mountain-t. Ez a várostól csak pár kilométerre fekvő kb. 4500 méteres hegy. A túra elsődleges célja a gyönyörű kilátás volt és persze az is, hogy megtapasztaljuk a 4000 méter feletti magasságokon fellépő oxigén hiányos állapotot, hogy milyen hatással van ránk. Ezen a magasságon egyébként ilyenkor késő ősszel, amikor lent esik az eső, már hó esik és lehet hógolyózni is :) Mi sem hagytuk ki! Béreltünk biciklit és vettünk egy oxigén palackot is, ha bármi probléma lenne és nekivágtunk. A hegy lábához a Napa fennsikon vezetett át az út, ami tele volt legelésző yakokkal és jopofa fekete csüngőhasú disznókkal. Az út eleinte szép sima volt, majd egyre meredekebb lett az út, ami a hegy lábáig egyre csak fokozódott. Ez ment 7 km-en keresztül. A végére durván kikészültünk és vadul kapkodtuk a levegőt, ugyanis 3300 méteren nem olyan vicces dolog spinning edzést tartani :) Szerencsére a csúcsra nem kellett felmásznunk, egy felvonó néhány perc alatt felvitt minket. Az ára ugyan iszonyat borsos volt (220 Yuan/fő, azaz kettonknek kozel 15eFt), de ez alkalommal nem bántam meg. Még az idő is kitisztult igy volt némi esélyünk, hogy jó messzire ellássunk. Ahogy emelkedett a felvonó kabin úgy éreztük, hogy egyre kevesebb a levegő. Volt egy kis légszomj és gyenge szédülés, de igazán nem viselt meg minket. Fent olvadozó hó és folyamatosan felszakadozó sűrű köd fogadott minket, de ettol fuggetlenul lehetett latni mindent. Kilometerekre ellattunk, mindehol hegyek tortek az egbe, es volt koztuk 6000 feletti csucs is a tavolban. A visszafele ut biciklivel egeszen feludito volt, mert most a lejton lefele gurultunk. Visszaerve leadtuk a bicikliket es megneztuk a varos kozepen levo kolostort valamint a szomszedsagaban levo imamalmot, ami a vilag egyik legnagyobbja (nehol azt irjak, hogy ez a legnagyobb...).



A kovetkezo nap keso este indult az ejszakai buszunk vissza Kunmingba. A busz indulasaig volt meg idonk boven, meg egy frissito talpmasszazs is belefert Shangri La uj negyedeben valamint egy bucsu tibeti ebed a Lhasa etteremben :)

A szurdok - Szepseges szorny

Masnap koran keltunk. Szokasos kijelentkezesi macera es a mikorbusz mar itt is volt ertunk. Ismet egy ropke 2-3 oras ut vart rank, de legalabb ez kenyelmes es gyors volt. Ez a sofor sem volt teljesen komplett. Olyan elozeseket vallalt be, hogy inkabb becsuktam a szemem... Ez a kisbusz csak a szurdok bejaratanal talalhato kis varosig, Qiaotou-ig vitt minket, oda kijott ertunk a szallasadonk, Sean egyik lanya egy masik kisbusszal es maris mentunk tovabb. Innentol valt izgalmassa az ut, mert a szurdokon keresztul vezeto uton eppen munkalatokat vegeztek, pontosabban felujitottak es szelesitettek az utat. Az egeszet nemreg kezdhettek, mert tulajdonkeppen csak a fold vagy inkabb szilklamunkakkal voltak keszen, azaz csak a
sziklakat bontottak le az ut szelessegeig. Nehol komplett hegyoldalakat robbantottak le, mert az ut fele meredo sziklafal nagyon meredek volt. Az utak tele voltak hatalmas munkagepekkel es latszott, hogy a megbolygatott sziklafal meg nagyon instabil, a kisebb-nagyobb foldcsuszamlasok szinte mindennaposak voltak. Ezen a nyers uton kellett elmennunk szinte a szurdok masik vegebe, izgalmas 1 ora volt, foleg azok a kanyarok, ahol semmilyen korlat nem volt :)



Biztonsagban megerkeztunk, elfoglaltuk a szobat es lepakoltunk. Ekkor vettem eszre, hogy nem talalom a mobilom. Egy kicsit lezsibbadtam, de par ideges telefonhivas utan kiderult, hogy a masik mikrobuszban hagytam, megbeszeltuk, hogy 2 nap mulva erte megyunk. Ebedeltunk egyet es mivel gyonyoru volt az ido rogton le is szerveztunk egy delutani turat le, egeszen a szurdok aljaba, a folyohoz.



A szurdokot kialakito folyo a Jangce felso szakaszahoz tartozik, iszonyatos vizhozama van es brutalis ereje. De ezt csak akkor tapasztaltuk meg, amikor mar leertunk. A lefele vezeto ut gyonyoru volt. A tura kozvetlenul a szallasunk elol indult, amit a szurdok masik oldalan tornyosulo kb. 2000 m magas sziklafal arnyekolt be. Elkepeszto lavany volt! Az utvonal a szurdok oldalan vezetett egeszen le a folyoig. Az utolso szakasz - amiert egyebkent kulon fizetni is kellett - a helyiek altal kialakitott setany volt, ami tulajdonkeppen a sziklabol volt kifaragva. Minden forduloban lelegzetelallito latvany tarult elenk es nem lehetett megunni. A tura vegallomasa egy, a folyo kozepen allo hatalmas szikla volt, amire fel lehetett maszni. A sziklat oriasi duborgessel olelte korbe a folyo, itt lehetett csak igazan erezni az erejet! Visszafele egy izzasztoan tempos 300 m-es szint kovetkezett. A nyugodt alvas garantalt volt :) A vacsora ugyanolyan friss es finom volt, mint az ebed. Engem egeszen meglepett, hogy mindent frissen csinaltak, meg a kenyeret is frissen gyurtak, ha kertunk.



Masnapra is tartogattunk egy turat. Sajnos az ido annyira nem volt jo, mint elozo nap, az eso elkezdett szemerkelni az eso. Ez azt jelentette, hogy minden csuszos es ezert a szallas fellett levo magas hegyre nem tudtunk felmenni, mert tul veszelyes lett volna. Ezt nagyon sajtaltam, mert onnan a helyiek szerint az egesz szurdok belathato lett volna. Valasztottunk egy masik utvonalat, a bambusz erdot. Osszepakoltunk es elindultunk, Sean lanya volt a turavezetonk. A szemerkelo esore valo tekintettel a meredekebb szakaszon indultunk felfele, mert szerinte azon lefele jonni ilyen idoben veszelyes. Amikor letertunk az utrol es megindultunk felfele a hegyoldalon, akkor meg nagyon elveztem, mert gyonyoru kilatas volt es az osveny is biztonsagosnak bizonyult. Egy kicsit kesobb eszrevettem, hogy a hegyoldal egyre meredekebbe kezd valni az osveny pedig egyre keskenyebbe. Az egesz odaig fajult, hogy egy kb. 10 cm szeles, kifele lejto, az esotol es a sarto, csuszossa valt osvenyen kellett vegigsetalnunk egy teljesen csupasz sziklafal oldalan egy tobb szaz meteres szakadek felett ugy, hogy semmilyen korlat vagy kotel nem javitott a biztonsagon. Annyit ereztem, hogy itt egy rossz mozdulat es filmszakadas, semmi es senki nem tud itt megfogni, ha csak egy pillanatra is mellelepsz. Egy ropke egyensulyvesztesnyi hiba is eppen eleg lett volna ahhoz, hogy par szaz metert zuhanjunk. Rendesen tele lett a nadragom, valodi halalfelelemben tettem meg a hatralevo kb. 1 oras utat egeszen a bambusz erdoig. Itt atjarta az egesz lenyemet, a "Mi a fenet keresek en itt?! Kell ez nekem?! Jezusom!!" erzes. Valoban eletveszelyes volt! Nem igazan vettem tudomast a kornyezo hegyek szepsegrol, mert minden erzekszervemmel arra koncentraltam, hogy ne hibazzak. A gyeren novo fube kapaszkodtam lepesrol lepesre, ami hamis biztonsagerztett adott par pillanatra. A vezetonk meselte, hogy az apja, amikor meg nem voltak modern utak kiepitve, akkor ezen a szakaszon aruval megrakott lovakkal jart a varosba napi szinten. Orultek! El sem tudom kepzelni, hogy valaki ezt az utvonalat napi rendszeresseggel hasznalja! A visszafele vezeto ut simanak es szepnek bizonyult. Hihetetlen panorama tarult elenk a bambuszerdo utan, a hegy tetejen. Mikor megerkeztunk egybol ittam egy hideg sort az ujjaszuletesem alkalmara :)



Este egy ismetelten isteni vacsora utan ugyesen kizartuk magunkat a szobabol es az ablakon kellett bemaszni, hogy be tudjunk menni a szobaba valamint az esti seta kozben Csenget megtamadta egy kutya is. Ugy dontottunk masnap tovabbalunk Shangri La-ba, ennyi izgalom eppen eleg volt :)

A Tiger Leaping Gorge elkepesztoen szep! A sok veszely ellenere ide mindenkinek el kell latogatnia, aki Yunnanba jon, mert tenyleg kihagyhatatlan, amikor a reggeli teadat a teraszon iszod, kurulotted 4000 meteres havas csucsok tornyosulnak foled es hallod az alattad szaz meterekkel elrobogo oriasi folyo duborgeset. Ez egy kotelezo uticel!

Es akkor jojjon a fekete leves, ha mar igy elkapraztattam mindenkit. A szurdokot kialakito folyo erejet sajnos nem csak a turistak fedeztek fel, hanem a szemfules kinai kormany is es ugy dontottek, hogy a kinai tarsadalom egyre fokozodo energiaehseget ezzel probaljak meg csillapitani. Ez elsore egy dicseretesnek tuno dontes, hiszen ez zold energia! De, sajnos masodikra mar nem annyira izgalmas. A folyoban rejlo hatalmas energia kiaknazasahoz egy formas kis duzzasztogatat kell epiteni a szurdok egyik vegebe es alaposan el kell arasztani az egesz szurdokot vizzel. Ez annyit jelent, ha ez a gat egyszer megepul a Tiger Leaping Gorge vegleg lekerul a yunnani latnivalok listajarol, mert pont az, amiert erdemes idejonni, az vegervenyesen elpusztul! Bolcs dontes volt. Sajnos az ido gyorsan telik, a gat 2 even belul kesz is lesz. A bevezetoben emlitett utmunkalatok nem a helyiek eletenek megkonnyitese erdekeben folynak, hanem azert, hogy szeles es biztonsagos utakat epitsenek a nehez munkagepeknek, mert a regi uton az eszkavator es a betonkevero nem fer el egymas mellett...

Lijiang - Disney Land itt is van :(

Koran reggel keltunk Daliban, mert a buszunk 9-kor indult Lijiangba es meg ossze is kellett pakolni, kijelentkezni, vagyis a szokasos macera. Szerencsere meg arra volt idonk, hogy megvarjuk a 88 Bakery - egy nemet idos no altal vezetett europai peksutemenyeket arusito bolt - nyitasat, reggel 8-kor es magunkhoz vegyunk egy isteni, ropogos szendvicset az utra. Igazi megvaltas volt reggel a finom sos zsemle. Az ido persze akkor kezdett el javulni, amikor elhagytuk Dali varosat, hat ilyen a mi szerencsenk.

A busz, ami ertunk jott egy helyi kis busz volt, amit ilyen utakra rendszeresitettek itt. Mikor felszalltunk a buszra, egy tucat kinai szempar meredt rank. A homalyos es zavart tekintetekbol es a buszban uralkodo igen eroteljes, kulonbozo testtajeki szagokrol mar tudtuk, hogy nem a kifinomult kinai elit (szerk.: Van egyaltalan ilyen? Marmint kifinomult...) szokta igenybevenni az ilyen busztarsasagok szolgaltatasait. De beletorodtunk, mert mindossze 40 Yuanert "repitett" minket a varva vart varosba, Lijiangba. Az uton hasonlo elmenyeket eltunk at, mint amikor a Baliem-volgyben a 8 szemelyes kisbuszban 24 papua benszulottel utaztunk vissza Vamena varosaba. Tamas tudna rola meselni... :) Egyutt utaztunk par helyivel, egy megszeppent kinai turisata lannyal, egy rakat kinai parasztemberrel es persze 3 kisbabaval is. A buszvezeto ongyilkos modjara hajtotta a rozoga gepet, eletveszelyes es teljesen belathatatlan kanyarokban elozgetett, a gyerekek vegigorditottak a "mindossze" 3 oras utat, a szagok nemhogy csokkentek volna, de meg erosodtek is es ekkor, amikor mar azt gondoltam ezt nem lehet fokozni az elottunk ulo srac teljes nyugodtsaggal ragyujtott es bezarta az ablakot. :) Kihagyhatatlan elmeny volt, jol szorakoztam :)

Miutan mintat vettunk a kinai kozossegi buszozas emlekezetes vilagabol megerkeztunk Lijiangba. Lepakoltunk a buszrol es azonnal taxiba ultunk es 8 Yuanert maris az ovaros bejaratanal voltunk. Annak ellenere, hogy szikrazo napsutes egy kozel 25 fok vart minket, mar az uton kezdtuk sejteni, hogy valoszinuleg nem ez lesz a nyaralasunk csucspontja.



Lijiang egy magas hegyekkel korbevett volgyben fekszik. Maga a varos egy hatalmas es komoly tempoban novekedo, a szokasos tulajdonsagokkal rendelkezo kinai varos (nagy, unalmas, koszos), de itt meg duzzaszto gat is volt a varos peremen, a hegyeken atvezeto alagutakrol nem is beszelve. Persze a turistakat nem ez vonzza ide, hanem ennek az egesz nagy maszlagnak a kozepen elhelyezkedo aprocska kis ovaros, amit evszazadokkal ezelott alapitottak a helyi Naxi torzsek. Az ovarosnak magavalragado hangulata van, az odon fabol keszult hazak szivmelengetoen eredetiek es roskadoznak a gyonyoru, buja viragoktol, a durva, rusztikus sziklakbol kirakott szuk utcak kiismerhetetlen halozata es a mellettuk csorgedezo kis patakok pedig egysegge formaljak az egeszet. Tenyleg nagyon szep! DE! Sajnos Lijiang ovarosat megfojtjak a kulfodi turistakra szakosodott ocska, borzalmasan zajos es rohadtul testidegen barok meg pubok es a vegelathatatlanul sok, helyi portekakat es persze bovlikat arulo meregdraga boltok. No persze ne felejtkezzunk meg a kinai turistakrol sem, akik egesz utazasunk soran itt ertek el az egysegnyi teruletre eso szamossaguk maximumat. Ez utobbi egy igen fontos faktor es mindenkeppen szamolni kell vele, mert a kinai turista az egyik legrosszabb. Megerdemelne egy kulon bejegyzest... Tovabb rontja a helyzetet, hogy 1996-ban az egesz terseget egy eleg eros foldrenges razta meg, amely kovetkezteben az eredeti hazak nagy resze osszedolt, majd a kinai kormany iparkodott az egeszet helyreallitani, persze csak latszatra. Tehat, amit most ott latsz, annak nagy resze egy mestersegesen utangyartott Lijiang. Talmi hangulat...

Megerkeztunk es panikszeruen szallast kezdtunk keresni, a nehez csomagokkal vegigjartuk a kinezett szallasokat es vegul egy modern mellett dontottunk, ami az ovaros szelen volt, mert jo ara volt es tiszta (Az elhelyezkedesebol arra kovetkeztettunk, hogy csendes is lesz, ami meg aznap este azonnal megdolt, de a tobbi ok volt). Szerencsenkre az ott lakok kozott volt tobb kinai vendeg is, aki jol beszelt angolul. Alaposan ki is faggattuk a lehetosegekrol. Majd egy felszabadito forro zuhany utan nyakunkba vettuk a varost. Egy par oras kis seta alatt be is jartuk az egeszet. Megint menekulnunk kellett, mert a foteren eszrevettek minket, azaz inkabb Csenge voros hajat es az ettol megbabonazott kinaiak nekialltak fotozkodni velunk.



Ez elsore kedves dolog, aztan egyre kenyelmetlenebb, majd egeszen idegesitove is tud valni. Gyorsan leleptunk onnan... :) A tajekozodas ennyi ido alatt meg nem ment. Enne tobb oka is volt. Az elerheto igen draga turistaterkepek borzalmas minoseguek, ami azt jelenti, hogy elvi hibasak, azaz nincsenek rajta utcak vagy rosszul es/vagy azt, hogy nincs rajta angol vagy pinyin szoveg, hogy a turista is el tudja olvasni. Tovabba utcatablak nem mindenhol vannak, ami alapjaiban neheziti meg, hogy megtalald a hazafele vezeto utat. (Ez egyebkent egesz Kinara jellemzo.) Nehol vannak terkepek, de azok tobbnyire kinaiul. Miutan nagy nehezen hazaertunk kikertuk a szallasadonk velemenyet, hogy hova menjun vacsizni. Szerencsere rogton mellettunk volt egy igen jo hot-pot etterem, hat kiprobaltuk azt is. Izgalmas es tenyleg szuper volt! Majd meg irok rola.

Masnap, az egyre csak duzzado kinai turista ozon elol elmenekulve megneztuk a Black Dragon Pool-t, ami egy szepen karbantartott park kozepen fekvo kis tavacska a varos mellett. Az itt keszult kepek a varost promotalo makering anyagok mindegyiken diszeleg. Unalmas turista modara en is csinaltam egyet :) Valamint megmasztuk a varos melletti elefant dombot is. A csend es a kilatas miatt mindenkeppen megerte. Ebedre beultunk a Praga kavezoba (a falon Budapestet es a Lanc-hidat abrazolo kep volt :)))) majd delutan kibuszoztunk egy kozelben levo kis faluba, Su He-ba. Lijiangehoz nagyon hasonlo volt a hangulata, de sokkal nyugodtabb es csendesebb volt. A kozepen volt egy kisebb tibeti buddhista kolostor is, amit kifejezetten a tibeti kultura bemutatasa miatt epitettek itt fel.



Egy nagyon baratsagos szerzetes korbevezetett minket a kiallitason, aki - mint kesobb kiderult - orvos is volt egyben es a tarlatvezetes utan ellatott minket par orvosi tanccsal is. A helyenkent megdobbentoen pontos diagnozist a tenyerunk atvizsgalasaval adta.

Visszaterve a szallasra eszrevettuk, hogy a tulaj es par shanghaji vendeg vacsorat foz. En elkezdtem kerdezoskodni, hogy mit es hogyan csinalnak es ok kedvesen meginvitaltak vacsorara. Utazasunk eddigi legeredetibb kozossegi elmenyeben volt reszunk. Nagyon kedvesek voltak es szerencsere beszeltek angolul. A vacsi fennseges volt es valtozatos, alaposan kikerdeztuk egymast a kulturalis szokasokrol, majd elokerult az alkohol is :) Szerencsere nem mentunk el sokaig igy szedelges nelkul fekudtunk le. De ez sem befolyasolta azon dontesunk, hogy Lijiangbol eleg volt es irany a szurdok! Szerencsere el tudtuk erni telefonon a kovetkezo szallasadonkat, Seant es gyorsan leszerveztunk egy kora reggeli transzfert a Tiger Lepaing Gorge-ba.



Lijiang, pontosabban annak ovarosa a kialakitott keppel ellentetben egyertelmuen a belfoldi tomegturizmusra berendezkedett unalmas es torokszoritoan silany diznilend. Lijiangnak mindene meglenne ahhoz, hogy tenyleg a regio egyik legkedvesebb es legertekesebb celpontja legyen, de ugy tunik, hogy kommersz latnivalova minosul, amit erdemes elkerulni.

Dali, amire nem számitottunk

Dali észak-nyugatra van Kunmingtól, kb. 300-350 km-re. Busszal ez 4 óra volt. Egészen végig hatalmas sztrádákon tudtunk repeszteni, már amit a rozoga busz megengedett. A buszpályaudvarról egy gyors taxival Dali óvárosába jutottunk. Az utazasrol talan ennyi eleg is, mert semmi emlitesre melto sem tortent. Ugy tunik, hogy az ingerkuszobunk felfele kuszik :)

Az útikönyvek és a Dali-t népszerűsitő oldalak áltak sugallt kellemes, egy, a hegyek mélyén rejtőzködő, ősi kisfalu hangulatot nem igazán tudtam felfedezni es atelni. Ennek több oka is volt. Az első és legfontosabb a környezet. Dali egyáltalán nem eldugott és nem is vár felfedetzésre. Már felfedezték, sőt alaposan le is züllesztették a populista turitmus buzos posványába. Dali egy hatalmas, 50 ezer főt számláló, borzalmas iparváros szomszédsagaban fekszik, és ráadásul a Tibet-Yunnan 2x4 sávos, zajos országút pont mellette halad el. Hangulatos, igaz?! A fallal körbevett óvárost majdnem teljesen újjáépitettek és nem minden esetben éppen odaillő módon, már amennyire ezt laikus szemmel meg tudtam itélni. No és persze nem hiányozhatnak innen sem a kinai turisták soha el nem fogyó áradata. Ettől függetlenül, ha keresel és kitartó vagy akkor vannak a városban magával ragadó helyek. De a legtobb kincs a varoson kivul, a varost ovezo hegyek kozott kell keresni, az eldugott kisvarosokban, falvakban.

Az igazi probléma nem is ez volt, hanem az időjárás. Sajnos az időjárás alaposan kitolt velünk. A megszokottól eltérően (a helyiek beszámolói alapján) igen intenziv esőzés áldozataivá váltunk. Ez annyit jelent, hogy amióta megérkeztünk esik az eső! Ezt úgy kell érteni, ahogy leirtam, azaz 3 napja egyfolytában, megállás nélkül zuhog, olyannyira, hogy 10 percre sem érdemes elhagyni a szállást vagy egyéb fedett helységeket, mert bőrig ázik az ember. Szerencsere az eddigi leghangulatosabb, legotthonosabb szallasunk itt volt Daliban. A fahaz, amiben voltunk tobb szaz eves volt, eredeti belso kialakitas es butorok. A hazigazdank egy vegtelenul kiegyensulyozott es termeszetes kinai par volt. Imadtuk azt a par napot, amit itt tolthettunk, ebben a kis panzioban. Raadaskeppen az utolso ejszaka elment az aram, de egy pillanatig sem bosszankodtunk emiatt, mert a pislakolo gyertyafenynel toltott ejszaka igy meg romantikusabb volt.



Mi többször nekifutottunk a zuhogo esoben a varosnak, de csak a bakancsunk bánta... Ezt én sem akartam elhinni, hogy ilyen esozes letezik, de miután átéltem el kellett, hogy fogadjam, hogy ezt keményen beszivtuk. Az itteniek mondták, hogy 1 hete ez van és még legalább további 1 hétig ez lesz. Ez azért volt problémás mert Daliba tervezett programjaink mindegyike szabadtéri volt (biciklizés Daliban és környékén, túrázás a környező hegyekbe, a helyi törzsekhez, lemenni az Erhai-tó pratjára, stb.) és ezért tulajdonképpen az eső keresztül húzta minden számitásunk. Sőt meg is kérdőjelezte az útunk további folytatását is az eredeti terv szerint, mert mint később kiderült nem csak Daliban esik, hanem egész Yunnan tartományban ez a helyzet, sőt egész dél-nyugat Kinát egy hatalmas felhő fedi be. A további úticéljaink (Lijiang, túrázás a szurdokban, Shangri-la) is járhatatlanná, veszélyessé váltak, mert az esőzések miatt szokatlanul hideg lett vagy mert hatalmas sártengerré vált az odavezető út. A helyzetet tovább ronttotta az is, hogy a tervezés teljesen lehetetlenné vált mert itt az időjárás előrejelzés nagyon rossz és ellentmondásos.



Borzasztóan lehangolódtunk, hogy 3 napig a szobába kényszerültünk és gyakorlatilag semmit sem láttunk, láthattunk Daliból és a környező tájakból. Pánikszerüen más úticélt próbaltunk keresni Yunnanban. Sajnos mindenhonnan azt az infot kaptuk, hogy egesz Yunnan problemas az idojaras miatt, meg egeszen delen, a vietnami hatarnal is. Mas tartomanyokban kezdtunk uticel utan nezni, de sajnos az utiterv ilyen merteku atirasat a penztarcank mar nem engedte meg, hiszen egy tavoli helyre -ahol mar biztosan nem esik az eso- szolo jegy akar 50-60eFt-ba is kerulhetett. Tehat szomoruan vettuk tudomasul, hogy patt-helyzet alakult ki, meg kellett kockaztatnunk hogy az utiterv szerint menjunk tovabb ebben a rossz idoben is.



Este meghoztuk a dontest: tovabbmegyunk Lijiangba, ha esik, ha fuj! Elmentunk es megvettuk a buszjegyet egy helyi utazasi irodaban. Dalibol tulajdonkeppen nem lattunk semmit.

Nagyvárosi kalandok II. - Kunming

Két órás sima repülőúttal megérkeztünk Kunmingba. Vicces volt az út, mert végig propaganda filmeket vetitettek a gepen és a végén még egy 8 lépésből álló thai-chi gyakorlatot is lenyomtak, hogy kinyújtóztasd az elgémberedett végtagjaid. Fura volt, hogy a gépen ülők egy része valóban csinálta a gyakorlatokat :)

A reptérről gyorsan a szállásra mentünk. A befelé vezető út során ugyanazt láttuk, mint Guangzhouban, egy rettenetesen nagy kinai várost. Ez nem igazan tetszett nekünk. A szállásunk, a Hump Hostel elég jónak bizonyult. Gyakorlatilag a város legjobb, legnyüzsgőbb pontján volt, ahonnan minden könnyen elérhető és a környék tömve volt izgalmas helyi éttermekkel. Rögtön a megérkezés után bevetődtünk egy, a helyi specialitást, “Át a hidon" tésztát kináló helyre. Bizarr külsejű és tartalmú kis edénykéket pakoltak elénk és egy hatalmas tálat, amelyben valószinüleg csirke leves volt pokolian felforrositva. Ebbe bele kellett pakolni a hozzávalókat és azok ott meg is főttek. Majd a hatalmas mennyiségű tésztával együtt belapátolni. Nagyon finom volt, egészen fura volt a hozzvalók állaga és együttes hatása. A kesudió volt a legmeglepőbb, hogy milyen jól passzolt az egészhez.



Sajnos a szállás elég zajos volt, éjszaka keveset aludtunk :( Reggel felpakoltunk és elbuszoztunk a Stone Forest-be. A buszút 2 óra volt. Sajnos ezt a helyet is felfedezték maguknak a kinai turisták és tömegesen eláraszották a helyet. Azért annyi szerencsénk volt, hogy a 80/20-as szabály (a turisták 80%-a csak a latnivalok 20%-at nézik meg) érvényesült és igy egy kisebb kerülővel, letérve a fő csapásról ki tudtuk kerülni a kinai hordákat. Az kőerdő igen nagy, ha minden részét be akarod járni. Ha a fő csapást választod, akkor 20 perc alatt be lehet járni, de annak semmi értelme nincs, mert pont a lényeget nem látod. Be kell menni a sziklák közé és körbejárni a kis ösvényeken. Hatalmas kőoszlopok vesznek körül mindenhol, ahová mész. Minden kőoszlopnak furcsa formája van, olyannyira, hogy egyes formációknak nevet is adtak, mint pl.: “halhatatlan gomba”, “anya és gyermeke” vagy “az asszony, aki a férjét várja” ：）



A visszafelé út viccesre sikerült ugyanis kicsit késett a busz és a kinai turisták, akikkel együtt utaztunk már türelmetlenek voltak. Mikor a busz megérkezett a teljes csapat egy lüktető organizmusként megrohamozta a buszt és mindenki egyszerre akart felszállni. A tömeg beszoritott minket is, próbáltunk kitörni, de nem ment, mert úgy tolakodtak, mintha az életük múlt volna rajta. Megelégeltem és komolyan vettem a játékot és áttörtem rajtuk egy határozott mozdulattal. Nos, gondolom nem kell mondanom, hogy ez nem tetszett nekik, de nem izgatott, sőt egy kicsit még élveztem is :) Fenyegetőztek és kliabáltak, de végül nem történt semmi, csak egy kis adrenalin szint emelkedés. És a legszomorúbb az egészben az, hogy a buszon mindenkinek meg volt a maga helye, nem volt a busz túlfoglalva, azaz az egész tolakodas teljesen értelmetlen volt. Ennyit erről... Visszatérve a szállásra egy helyi étteremben megvacsoráztunk, aztán alvás, már amennyire abban a zajban lehetséges volt.

Másnap reggel a busz indulásáig volt pár szabad óránk. Ezt kihasználva kimentünk a madár és virág piacra. Mindketten egész másra számitottunk, azt gondoltunk, hogy egy izgalmas és nyüzsgő piacot fogunk találni, ahol mindenféle madár rajongó kinai a bambuszból készült kis kalitkákból adja és veszi az egzotikus énekes madarakat. De sajnos ez inkább hasonlitott kisállat kereskedésre, mint madárpiacra.



Előző nap lefoglaltattunk egy buszjegyet Dali-ba, ami kora délutan indult. Kb. 4 órás úttal Daliba jutottunk.

Nagyvárosi kalandok - Guangzhou

A szokásos módon indult az utazás, szóval valami kis izgalom kellett, hogy
legyen. Az első átszállásnál, Athénban kicsit furcsállottuk, hogy még nincs
check-in time és 15 perc múlva a kifutón kéne lennünk, de még be sem szállhattunk a g
gépbe. Közben láttam az ablakból, hogy egy hadseregnyi tűzoltó, mentő és villogó autó robog a messzeségben. Majd 10 percre lenézek a beszálló kapu előtt lévő üvegen túlra és lám-lám, a mi gépünk mellett csoportosul a kis sereg. :) Annyit mondtak csak kesőbb, hogy valami elromlott és ezért késünk, illetve szállitottak át minket egy másik gépre. No, mindegy a lényeg, hogy az rendben volt.

A 24 órás repülésünk (Budapest - Athén - Doha - Hong Kong), majd busszal át 2 határátkelőn Guangzhouba türhető volt. Amig Hong Kongból átjutottunk Kinába egy kicsit macerás volt, mert 2 alkalommal is volt teljes vámvizsgálat, sőt a második alkalommal még buszt is cseréltünk. De simán ment minden. Itt már Kinára jellemző mentalitást kénytelenek voltunk megtapasztalni: tolongás, lökdösodés, tolakodás （erről majd később irok külön is mert volt egy kis afférom emiatt a helyiekkel... ：））, hangoskodás, stb, mondhatnám azt, hogy csak a szokásos :)

Megérkeztünk Guangzhouba, a busz egy hotelnél rakott ki minket. Itt igy működnek a Hong Kong - Guangzhou járatok, bemennek a városaba és az utasokat nagyobb hoteleknél kirakják. Ott szállsz le, ahol neked a legjobb. Mi a China Hotelnél szálltunk le. Fogtunk egy taxit és irány a szállás. Egy amerikai srác is éppen oda ment, hát megosztottuk a kötlségeket vele. A szállás bent volt a városban, nem éppen a legjobb környéken, de alapvetően minden rendben volt vele, és ami a legjobb, a recepciósok beszéltek angolul. Maradtunk 2 éjszakát, azaz volt kb. két napunk a városra, ami nem tűnik túl sok időnek, de igy utólag azt mondanám, hogy éppen elég erre, sőt...

Guangzhou nagy, nagyon nagy, dupla plussz nagy város! Sokkal nagyobb, mint amire számitottam a leirások, a képek vagy akármi más alapján. Valahol ugyan olvastam, hogy Hong Kong, Senzhen és Gunagzhou olyan ütemben terjeszkedik, hogy hamarosan össze fognak érni és kialakitják a világ első megarégióját több, mint 100 millió lakossal, de nem fogtam fel, hogy mit is jelent ezt valójában. Hát most megtapasztaltuk a város méreteit. 60-70 perc volt kifelé a város közponjából autóval az út a reptérre úgy, hogy végig 2-3 sávos úton mentünk és csak az utolsó 5 percben voltunk a városon kivül. Elképesztő a mérete, szinte már élhetetlen.



Most, hogy már láttuk Kunmingot is egyre megalapozottabb az a bennünk kialakult vélemény, hogy a város minden izében tökéletesen példázza a mai vagy a modern Kinat. Egy elég massziv külvárosa van, mondhatnám azt is, hogy nyomortelep, a látottak alapján. A belvárosnak csupán egyes részei （az üzleti negyed, sok bankkal, ahol az operaház és a sportcsarnok is van） és a repülőtérről befelé vezető 2x3 sávos hatalmas autópálya van szépen megcsinálva és katbantartva, megtervezve, a többi kaotikus, koszos és zsúfolt. A városban látott megszámlálhatatlan sok és gigantikus épitkezések alapján arra lehet következtetni, hogy a növekedési tempo lélegzetelállitó. Sajnos ugyanez mondható el a pusztitásról is. Úgy tűnik, mintha semmi régit és ősit nem tisztelnének, nem akarnának megőrizni. Ami a növekedés útjában áll annak csengettek... Ezt sok helyen láttuk. És a változás semmiben sem hasonlit arra, amilyen kép élt eddig a fejünkben Kináról (szerk.: mert az mind sztereotipia). Órisái plázák, bevásárló központok maszirozzák a tudatodba, hogy vásárolni, fogyasztani jó, 3-4 sávos sztrádák még a város közepén is, felhőkarcolók minden presperáló cégnek, hogy hirdesség az erejüket és s többi szokásos nagyvárosi kellék. Sok ilyet láttunk már, nem sokban különbözik más ázsiai nagyvárostól. Ha be kéne állitanom a sorba, akkor azt mondanám, hogy Szingapúrtól még messze van, de sokkal jobb, mint Jakarta.

A város egyébként a 16. Ázsiai játékok lázában égett, amit novemberben fognak éppen itt megtartani. Valószinüleg ez is egy magyarázat a sok épitkezésre. Mindenhol ez látható, reklámokban és az utcán is. Az új TV tornyot is éppen ezen a sport eseményen fogják megnyitni. Ezért sajna nem tudtunk felmenni a tetejére, biztos laza kilátás lehetett volna onnan.



Azért van itt jo dolog is. A közösségi közlekedés elég jól szervezett, a metró tiszta és pontos. A kiterjedtségén lenne mit még javitani, nekünk sikerült kb 2 órát sétálni a belvárosban, hogy egy metromegállót sem találtunk. A taxik meglepő, ázsiára egyáltalán nem jellemző módon (kivéve Szingapúrt) nem átverősek, mindig órával visznek és meglepően olcsók, ezért ha tehettük és indokolt volt akkor igénybe is vettük.

A kantoni konyha világhirű és nem ok nélkül. Itt ha evésről van szó, akkor azt komolyan veszik és ha a kinaiak valamit komolyan vesznek, akkor az olyan is :) Még az éttermek méretei is elképesztőek. Egy normális étterem (az útszéli kifőzdéket ne soroljuk ide) 3-4 szintes komplexum, ahova 5-600 ember könnyedén befér. Imádnak enni és imádnak étterembe menni és mindezt családostul teszik. Az alapanyagok és az ételek választéka számomra szinte felfoghatatlan, egy élet nem volna elég, hogy végig kóstold és kiválaszd a kedvenced... És egy dolog egészen biztosan ki merek jelenteni: A kinaiak TÉNYLEG NEM azt eszik, amit nekünk otthon eladnak!!! Itt nincs illatos-omlós kacsa, nincs szecsuáni csirke vagy az a kocsonyas undormány, amit levesnek mernek nevezni és a többi borzalom... Itt egy dolog van csak: rohadt jó kaja! Egyelőre legyen ez elég a konyháról, ugyis tervezek irni egy külön bejegyzést erről.

Az utolsó nap este ment a gépünk Kunmingba. Ezért volt még egy egész napunk a városra. Az előző nap a nyelvi nehézségek miatt nem találtuk meg a tea piacot, de nem akatuk feladni. Mindent megmozgattunk, hogy megtaláljuk és meglett. Elképesztő teakölteményeket láttunk, kóstoltunk. Teából még domborműveket is csinálnak.
Annyira elmerültünk a teák válogatásában és kóstolásba, hogy azt vettük észre, hogy mennünk kell a reptérre.



Kunmingba itthonról foglaltam le a jegyet egy kinai belföldi járatra ézért a reptérre érve nem voltam teljesen biztos benne, hogy minden renden lesz a jegyünkkel, de a legnagyobb meglepetésemre működött!! Igy egy egészen jó 2 órás repüléssel eljutottunk Kunmingba, Yunnan tartomány fővárosába.

Szájber blokád

Nos, az a helyzet, hogy Kinában blokkolják a blogspot.com domaint és még sok minden mást is. Például nincs YoutTube, Facebook, CNN, Twitter, stb... De furcsa mód van Flickr, Google Maps, Picasa Web Albums... Ha meg akarjuk fejteni, akkor talán azt lehet mondani, hogy a cél minden olyan forrás blokkolása, ahonnan a nagyvilág eseményeiről értesülhetsz (pl.: ki és mit gondol a kinai kormányról és tevékenységéről). Mi sajnos ennek a virtuális háborúnak a szomorú áldozatai lettünk, nem tudunk blogolni... Vagy megis?! Kikerülve a digitális tankcsapdákat Tamás segitségével (Köszi Tamás, lógok egy snake-skin fruittal neked :)) megpróbálunk közvetett módon postolni. Remélem müködik ez a kis trükk és nem maradtok hirek nélkül.

Most éppen szerencsénk van, mert a mostani szállásadónk trükkös srác és egy Firefox plugin segitségével kitunnelezi a forgalmat a cenzúrázott tűzfalakon túlra ezért mindent el tudunk érni. :) Tehát a 4-5 napos késést most megpróbálom behozni.