Qiaotou-ban még megvártuk a másik sofört, mert nála volt a mobilom, majd kiraktak minket az út szélén csomagostul, hogy fogjunk egy buszt Shangri La-ba. 20 percen belül már a buszon is voltunk. Hátulra beültünk és jött ismét egy 2-3 órás zötykölődés. A soför most is egy elmebeteg volt, és ezt annyival súlyosbitotta, hogy kb. 20 percenként megállt és felvett valakit vagy elintézett még néhány függőben lévő ügyét, feltoltotte a viztartalyt, eladott es vett par dolgot, egy igazi kozossegi ember volt. A pohár akkor kezdett mindenkinek betelni, amikor előttünk egy lerobbant távolsági buszból 5 kinai túristát felvett még az igy is már megtelt buszra. A végeredmény az lett, hogy a plusz utasok a közlekedő folyosón ültek kis székeken. Élmény volt Shagri La-ig az út :)
Megérkeztünk, taxival bevágódtunk az óvárosba és kerestünk egy jó szállást, ami egy közel 300 éves faházban volt. A cél az volt, hogy ez alkalommal már végre belekóstoljunk a hely hangulatába és ehhez illő szállást talaljunk, nem pedig egy modern túrista szállást. A szállás váró helységében volt egy nagy öntöttvas kályha, amit esténként be is gyújtottak, a szobák előtt egy széles fa tornác húzódott végig, ami nagyon kellemes hangulatot kölcsönzött a helynek. A szoba belülről egyszerű volt, de hangulatos. A falak is fából voltak, ami jól nézett ki, de később kiderült, hogy a szállás egyik gyenge pontja volt, ugyanis gyakorlatilag mindent hallottunk abból, amit a szomszédok csináltak. És hát persze, hogy kinaiak voltak... :) Képzelhetitek mit műveltek reggel a modsóban: 3 szólamban hörögtek, köpködtek, krákogtak és hánytak már reggel 7-kor. Egy biztos, sokkal hatékonyabb ébresztés volt, mint a beidőzitett mobil csengése :)
Itt 3387 méteren már érezhetően hidegebb volt és a levegő is egy kicsit ritkább, olyan érzés volt, mintha egy kicsit részeg lenne az ember, de ez nem tartott sokáig, másnapra már jobban voltunk. Aznap még nagyon szép idő volt, körbe is jártuk a várost, ami nem volt túl nagy. Volt némi hasonlóság Lijianghoz, de ez mégis valahogyan hangulatosabb volt, sokkal kevesebb túrista volt, a házak mindegyike még az eredei állapotában volt, akárcsak az utcák, füstölő illata szállt mindenhol, sokkal csendesebb és nyugodtabb is volt. A helyiek nagyrésze közvetlen és vidám tibeti volt, ez a hely ugyanis hivatalosan is Tibet részeként van nyilvántartva. Az utcán sétálva észrevettem, hogy tibeti buddhista szerzetesek jönnek ki egy étteremből. Gondoltam, ha ők ott esznek, akkor ennél jobb helyet nem is találhatunk arra, hogy autentikus tibeti ételeket kóstoljunk meg. A Lhasa étterem jó választásnak bizonyult. Finom piritott yak húst ettünk valamint fokhagymás sertést tibeti stilusban és hozzá frissen sült, ropogós krumplis lepényt. Mennyei volt! :) Visszatérő vendégek voltunk. Este Csenge meg beallt a foteren tradicionalis tancot lejto tibetiekhez egy kicsit.
Másnap a város szélén lévő Ganden Sumtseling buddhista kolostorba buszoztunk, ami nagyon hasonlit a lhasai nagy épületegyüttesre és ez Yunnan legnagyobb kolostora. A bejáratnál egy egész sor fura szabály volt kiirva, hogy a helyi közösség életét ne zavarjuk. Egy fél nap is majdnem kevés volt hozzá, hogy bejárjuk. Éppen időben indultuk vissza, mert az idő rosszara fordult és elkezdett esni. Sajnos délutánra megint a szobába rekedtünk az eső miatt.
Másnapra a terv az volt, hogy meghóditjuk a Shika Snow Mountain-t. Ez a várostól csak pár kilométerre fekvő kb. 4500 méteres hegy. A túra elsődleges célja a gyönyörű kilátás volt és persze az is, hogy megtapasztaljuk a 4000 méter feletti magasságokon fellépő oxigén hiányos állapotot, hogy milyen hatással van ránk. Ezen a magasságon egyébként ilyenkor késő ősszel, amikor lent esik az eső, már hó esik és lehet hógolyózni is :) Mi sem hagytuk ki! Béreltünk biciklit és vettünk egy oxigén palackot is, ha bármi probléma lenne és nekivágtunk. A hegy lábához a Napa fennsikon vezetett át az út, ami tele volt legelésző yakokkal és jopofa fekete csüngőhasú disznókkal. Az út eleinte szép sima volt, majd egyre meredekebb lett az út, ami a hegy lábáig egyre csak fokozódott. Ez ment 7 km-en keresztül. A végére durván kikészültünk és vadul kapkodtuk a levegőt, ugyanis 3300 méteren nem olyan vicces dolog spinning edzést tartani :) Szerencsére a csúcsra nem kellett felmásznunk, egy felvonó néhány perc alatt felvitt minket. Az ára ugyan iszonyat borsos volt (220 Yuan/fő, azaz kettonknek kozel 15eFt), de ez alkalommal nem bántam meg. Még az idő is kitisztult igy volt némi esélyünk, hogy jó messzire ellássunk. Ahogy emelkedett a felvonó kabin úgy éreztük, hogy egyre kevesebb a levegő. Volt egy kis légszomj és gyenge szédülés, de igazán nem viselt meg minket. Fent olvadozó hó és folyamatosan felszakadozó sűrű köd fogadott minket, de ettol fuggetlenul lehetett latni mindent. Kilometerekre ellattunk, mindehol hegyek tortek az egbe, es volt koztuk 6000 feletti csucs is a tavolban. A visszafele ut biciklivel egeszen feludito volt, mert most a lejton lefele gurultunk. Visszaerve leadtuk a bicikliket es megneztuk a varos kozepen levo kolostort valamint a szomszedsagaban levo imamalmot, ami a vilag egyik legnagyobbja (nehol azt irjak, hogy ez a legnagyobb...).
A kovetkezo nap keso este indult az ejszakai buszunk vissza Kunmingba. A busz indulasaig volt meg idonk boven, meg egy frissito talpmasszazs is belefert Shangri La uj negyedeben valamint egy bucsu tibeti ebed a Lhasa etteremben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése