Az útikönyvek és a Dali-t népszerűsitő oldalak áltak sugallt kellemes, egy, a hegyek mélyén rejtőzködő, ősi kisfalu hangulatot nem igazán tudtam felfedezni es atelni. Ennek több oka is volt. Az első és legfontosabb a környezet. Dali egyáltalán nem eldugott és nem is vár felfedetzésre. Már felfedezték, sőt alaposan le is züllesztették a populista turitmus buzos posványába. Dali egy hatalmas, 50 ezer főt számláló, borzalmas iparváros szomszédsagaban fekszik, és ráadásul a Tibet-Yunnan 2x4 sávos, zajos országút pont mellette halad el. Hangulatos, igaz?! A fallal körbevett óvárost majdnem teljesen újjáépitettek és nem minden esetben éppen odaillő módon, már amennyire ezt laikus szemmel meg tudtam itélni. No és persze nem hiányozhatnak innen sem a kinai turisták soha el nem fogyó áradata. Ettől függetlenül, ha keresel és kitartó vagy akkor vannak a városban magával ragadó helyek. De a legtobb kincs a varoson kivul, a varost ovezo hegyek kozott kell keresni, az eldugott kisvarosokban, falvakban.
Az igazi probléma nem is ez volt, hanem az időjárás. Sajnos az időjárás alaposan kitolt velünk. A megszokottól eltérően (a helyiek beszámolói alapján) igen intenziv esőzés áldozataivá váltunk. Ez annyit jelent, hogy amióta megérkeztünk esik az eső! Ezt úgy kell érteni, ahogy leirtam, azaz 3 napja egyfolytában, megállás nélkül zuhog, olyannyira, hogy 10 percre sem érdemes elhagyni a szállást vagy egyéb fedett helységeket, mert bőrig ázik az ember. Szerencsere az eddigi leghangulatosabb, legotthonosabb szallasunk itt volt Daliban. A fahaz, amiben voltunk tobb szaz eves volt, eredeti belso kialakitas es butorok. A hazigazdank egy vegtelenul kiegyensulyozott es termeszetes kinai par volt. Imadtuk azt a par napot, amit itt tolthettunk, ebben a kis panzioban. Raadaskeppen az utolso ejszaka elment az aram, de egy pillanatig sem bosszankodtunk emiatt, mert a pislakolo gyertyafenynel toltott ejszaka igy meg romantikusabb volt.
Mi többször nekifutottunk a zuhogo esoben a varosnak, de csak a bakancsunk bánta... Ezt én sem akartam elhinni, hogy ilyen esozes letezik, de miután átéltem el kellett, hogy fogadjam, hogy ezt keményen beszivtuk. Az itteniek mondták, hogy 1 hete ez van és még legalább további 1 hétig ez lesz. Ez azért volt problémás mert Daliba tervezett programjaink mindegyike szabadtéri volt (biciklizés Daliban és környékén, túrázás a környező hegyekbe, a helyi törzsekhez, lemenni az Erhai-tó pratjára, stb.) és ezért tulajdonképpen az eső keresztül húzta minden számitásunk. Sőt meg is kérdőjelezte az útunk további folytatását is az eredeti terv szerint, mert mint később kiderült nem csak Daliban esik, hanem egész Yunnan tartományban ez a helyzet, sőt egész dél-nyugat Kinát egy hatalmas felhő fedi be. A további úticéljaink (Lijiang, túrázás a szurdokban, Shangri-la) is járhatatlanná, veszélyessé váltak, mert az esőzések miatt szokatlanul hideg lett vagy mert hatalmas sártengerré vált az odavezető út. A helyzetet tovább ronttotta az is, hogy a tervezés teljesen lehetetlenné vált mert itt az időjárás előrejelzés nagyon rossz és ellentmondásos.
Borzasztóan lehangolódtunk, hogy 3 napig a szobába kényszerültünk és gyakorlatilag semmit sem láttunk, láthattunk Daliból és a környező tájakból. Pánikszerüen más úticélt próbaltunk keresni Yunnanban. Sajnos mindenhonnan azt az infot kaptuk, hogy egesz Yunnan problemas az idojaras miatt, meg egeszen delen, a vietnami hatarnal is. Mas tartomanyokban kezdtunk uticel utan nezni, de sajnos az utiterv ilyen merteku atirasat a penztarcank mar nem engedte meg, hiszen egy tavoli helyre -ahol mar biztosan nem esik az eso- szolo jegy akar 50-60eFt-ba is kerulhetett. Tehat szomoruan vettuk tudomasul, hogy patt-helyzet alakult ki, meg kellett kockaztatnunk hogy az utiterv szerint menjunk tovabb ebben a rossz idoben is.
Este meghoztuk a dontest: tovabbmegyunk Lijiangba, ha esik, ha fuj! Elmentunk es megvettuk a buszjegyet egy helyi utazasi irodaban. Dalibol tulajdonkeppen nem lattunk semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése