A busz, ami ertunk jott egy helyi kis busz volt, amit ilyen utakra rendszeresitettek itt. Mikor felszalltunk a buszra, egy tucat kinai szempar meredt rank. A homalyos es zavart tekintetekbol es a buszban uralkodo igen eroteljes, kulonbozo testtajeki szagokrol mar tudtuk, hogy nem a kifinomult kinai elit (szerk.: Van egyaltalan ilyen? Marmint kifinomult...) szokta igenybevenni az ilyen busztarsasagok szolgaltatasait. De beletorodtunk, mert mindossze 40 Yuanert "repitett" minket a varva vart varosba, Lijiangba. Az uton hasonlo elmenyeket eltunk at, mint amikor a Baliem-volgyben a 8 szemelyes kisbuszban 24 papua benszulottel utaztunk vissza Vamena varosaba. Tamas tudna rola meselni... :) Egyutt utaztunk par helyivel, egy megszeppent kinai turisata lannyal, egy rakat kinai parasztemberrel es persze 3 kisbabaval is. A buszvezeto ongyilkos modjara hajtotta a rozoga gepet, eletveszelyes es teljesen belathatatlan kanyarokban elozgetett, a gyerekek vegigorditottak a "mindossze" 3 oras utat, a szagok nemhogy csokkentek volna, de meg erosodtek is es ekkor, amikor mar azt gondoltam ezt nem lehet fokozni az elottunk ulo srac teljes nyugodtsaggal ragyujtott es bezarta az ablakot. :) Kihagyhatatlan elmeny volt, jol szorakoztam :)
Miutan mintat vettunk a kinai kozossegi buszozas emlekezetes vilagabol megerkeztunk Lijiangba. Lepakoltunk a buszrol es azonnal taxiba ultunk es 8 Yuanert maris az ovaros bejaratanal voltunk. Annak ellenere, hogy szikrazo napsutes egy kozel 25 fok vart minket, mar az uton kezdtuk sejteni, hogy valoszinuleg nem ez lesz a nyaralasunk csucspontja.
Lijiang egy magas hegyekkel korbevett volgyben fekszik. Maga a varos egy hatalmas es komoly tempoban novekedo, a szokasos tulajdonsagokkal rendelkezo kinai varos (nagy, unalmas, koszos), de itt meg duzzaszto gat is volt a varos peremen, a hegyeken atvezeto alagutakrol nem is beszelve. Persze a turistakat nem ez vonzza ide, hanem ennek az egesz nagy maszlagnak a kozepen elhelyezkedo aprocska kis ovaros, amit evszazadokkal ezelott alapitottak a helyi Naxi torzsek. Az ovarosnak magavalragado hangulata van, az odon fabol keszult hazak szivmelengetoen eredetiek es roskadoznak a gyonyoru, buja viragoktol, a durva, rusztikus sziklakbol kirakott szuk utcak kiismerhetetlen halozata es a mellettuk csorgedezo kis patakok pedig egysegge formaljak az egeszet. Tenyleg nagyon szep! DE! Sajnos Lijiang ovarosat megfojtjak a kulfodi turistakra szakosodott ocska, borzalmasan zajos es rohadtul testidegen barok meg pubok es a vegelathatatlanul sok, helyi portekakat es persze bovlikat arulo meregdraga boltok. No persze ne felejtkezzunk meg a kinai turistakrol sem, akik egesz utazasunk soran itt ertek el az egysegnyi teruletre eso szamossaguk maximumat. Ez utobbi egy igen fontos faktor es mindenkeppen szamolni kell vele, mert a kinai turista az egyik legrosszabb. Megerdemelne egy kulon bejegyzest... Tovabb rontja a helyzetet, hogy 1996-ban az egesz terseget egy eleg eros foldrenges razta meg, amely kovetkezteben az eredeti hazak nagy resze osszedolt, majd a kinai kormany iparkodott az egeszet helyreallitani, persze csak latszatra. Tehat, amit most ott latsz, annak nagy resze egy mestersegesen utangyartott Lijiang. Talmi hangulat...
Megerkeztunk es panikszeruen szallast kezdtunk keresni, a nehez csomagokkal vegigjartuk a kinezett szallasokat es vegul egy modern mellett dontottunk, ami az ovaros szelen volt, mert jo ara volt es tiszta (Az elhelyezkedesebol arra kovetkeztettunk, hogy csendes is lesz, ami meg aznap este azonnal megdolt, de a tobbi ok volt). Szerencsenkre az ott lakok kozott volt tobb kinai vendeg is, aki jol beszelt angolul. Alaposan ki is faggattuk a lehetosegekrol. Majd egy felszabadito forro zuhany utan nyakunkba vettuk a varost. Egy par oras kis seta alatt be is jartuk az egeszet. Megint menekulnunk kellett, mert a foteren eszrevettek minket, azaz inkabb Csenge voros hajat es az ettol megbabonazott kinaiak nekialltak fotozkodni velunk.
Ez elsore kedves dolog, aztan egyre kenyelmetlenebb, majd egeszen idegesitove is tud valni. Gyorsan leleptunk onnan... :) A tajekozodas ennyi ido alatt meg nem ment. Enne tobb oka is volt. Az elerheto igen draga turistaterkepek borzalmas minoseguek, ami azt jelenti, hogy elvi hibasak, azaz nincsenek rajta utcak vagy rosszul es/vagy azt, hogy nincs rajta angol vagy pinyin szoveg, hogy a turista is el tudja olvasni. Tovabba utcatablak nem mindenhol vannak, ami alapjaiban neheziti meg, hogy megtalald a hazafele vezeto utat. (Ez egyebkent egesz Kinara jellemzo.) Nehol vannak terkepek, de azok tobbnyire kinaiul. Miutan nagy nehezen hazaertunk kikertuk a szallasadonk velemenyet, hogy hova menjun vacsizni. Szerencsere rogton mellettunk volt egy igen jo hot-pot etterem, hat kiprobaltuk azt is. Izgalmas es tenyleg szuper volt! Majd meg irok rola.
Masnap, az egyre csak duzzado kinai turista ozon elol elmenekulve megneztuk a Black Dragon Pool-t, ami egy szepen karbantartott park kozepen fekvo kis tavacska a varos mellett. Az itt keszult kepek a varost promotalo makering anyagok mindegyiken diszeleg. Unalmas turista modara en is csinaltam egyet :) Valamint megmasztuk a varos melletti elefant dombot is. A csend es a kilatas miatt mindenkeppen megerte. Ebedre beultunk a Praga kavezoba (a falon Budapestet es a Lanc-hidat abrazolo kep volt :)))) majd delutan kibuszoztunk egy kozelben levo kis faluba, Su He-ba. Lijiangehoz nagyon hasonlo volt a hangulata, de sokkal nyugodtabb es csendesebb volt. A kozepen volt egy kisebb tibeti buddhista kolostor is, amit kifejezetten a tibeti kultura bemutatasa miatt epitettek itt fel.
Egy nagyon baratsagos szerzetes korbevezetett minket a kiallitason, aki - mint kesobb kiderult - orvos is volt egyben es a tarlatvezetes utan ellatott minket par orvosi tanccsal is. A helyenkent megdobbentoen pontos diagnozist a tenyerunk atvizsgalasaval adta.
Visszaterve a szallasra eszrevettuk, hogy a tulaj es par shanghaji vendeg vacsorat foz. En elkezdtem kerdezoskodni, hogy mit es hogyan csinalnak es ok kedvesen meginvitaltak vacsorara. Utazasunk eddigi legeredetibb kozossegi elmenyeben volt reszunk. Nagyon kedvesek voltak es szerencsere beszeltek angolul. A vacsi fennseges volt es valtozatos, alaposan kikerdeztuk egymast a kulturalis szokasokrol, majd elokerult az alkohol is :) Szerencsere nem mentunk el sokaig igy szedelges nelkul fekudtunk le. De ez sem befolyasolta azon dontesunk, hogy Lijiangbol eleg volt es irany a szurdok! Szerencsere el tudtuk erni telefonon a kovetkezo szallasadonkat, Seant es gyorsan leszerveztunk egy kora reggeli transzfert a Tiger Lepaing Gorge-ba.
Lijiang, pontosabban annak ovarosa a kialakitott keppel ellentetben egyertelmuen a belfoldi tomegturizmusra berendezkedett unalmas es torokszoritoan silany diznilend. Lijiangnak mindene meglenne ahhoz, hogy tenyleg a regio egyik legkedvesebb es legertekesebb celpontja legyen, de ugy tunik, hogy kommersz latnivalova minosul, amit erdemes elkerulni.
Látom vannak itt "bajok", de szerencsére a képekből csak a szép része jön le. Meg tudom, hogy csak sajnáltatjátok magatokat, mert igazából hihetetlen helyeken jártok :)
VálaszTörlésVárom a kajás meg a kínai túristás bejegyzést!
一路顺风！