Egy egesz oraval korabban erkeztunk meg a buszpalyaudvarra Kunmingba. Fogalmunk sem volt, hogy melyik palyaudvaron vagyunk es, hogy milyen messze a szallastol. Megismerkesdtunk egy olasz-francia parral, akik szinten a varosba tarottak. Felajanlottuk, hogy menjunk egyutt, igy megoszthatjuk a koltsegeket. Furcsa mod egy taxis sem akart minket bevinni a cimre, ott sokat magyaraztak de az igazi okat meg most sem tudjuk. Talan mas regioban volt a szallas (Kunming is hatalmas) es nekik nem volt engedelyuk oda. Ezert fogtunk egy helyi fazont es egy kifejezetten jo aron (40 Yuan) bevitettuk magunkat. A szallason a befoglalt szobat meg nem tudtuk elfoglani, mert tul koran volt, ezert gyors reggeli utan irany a varos. Korbejartuk a Green Lake Parkot. Hazafele egy oriasi setat tettunk az egyik sugaruton es alaposan megneztuk az egyre fokozodo kinai fogyasztoi kultura templomait, a plazakat :) Mindent lehet kapni es otthoni arakon vagy dragabban.
Masnap korai ebredes, hogy elerjuk az ejszakai vonatunkat vissza Gunagzhou-ba. Egy ismetelten uj elmeny vart rank, 26 ora vonatozas a kinai elso osztalyon. Kinaban a tavolsagi vonatozas egy onallo dimenzio. Igen komoly pontos es megbizhato szolgaltatas a maga kis kinai butasagaival egyutt (pl.: csak az indulasi varosban lehet jegyet venni. Ki erti ezt?!). Szeretik is a helyiek es rengetegen utaznak vonattal. Alapvetoen 4 minosegi osztaly letezik. Hard seater, ez a legkemenyebb, a legkenyelmetlenebb es a legolcsobb. Eddig meg nem olvastam sehol, hogy ezt ajanlottak volna valakinek. Csak hard-core backpackers-ek szamara :) Gyakorlatilag kemeny fa padokon ulsz egesz vegig. Eshat ez 26 oran keresztul nem tul felemelo erzes. Van meg a soft seater, ami ennel egy kicsit komforotosabb, majd a hard sleeper, ami nyitott kabinokat jelent, kabinonkent 2x3 emberrel egymas felett es vegul az elsoosztaly, a soft sleeper. Itt mar zart kabinok vannak es 2x2 ember, egymas felett, emeletes agyakon. Mi erre neveztunk be. Szerencsere idoben megrendeltuk a jegyeket igy valogathattunk a helyek kozott. Mi a felso szintet kaptuk. Az ara borsos volt (527 Yuan), de meg mindig a negyede volt a repulojegynek es biztunk a legendas kinai vasutban :) Es jol tettuk. A kabinok nagyon tisztak es rendezettek voltak. Kaptunk forro vizet termoszban, ujsagot es meg egy szal rozsa is diszelgett az asztalon. Egeszen meghatodtam! Szerencsere ket kinai diaklannyal raktak minket ossze, akik kozul az egyik meg angolul is beszelt. Raadasul a vonaton volt bufe kocsi is, ahol imadnivalo kinai eteleket szolgaltak fel szinte gombokert. Ra is jartunk rendesen ;)
Az ut elkepesztoen szep tajakon vezetett keresztul. Guilin karszthegyeihez hasonlo latvanyban volt reszunk szinte egesz delutan. Megszamlalhatatlan mennyisegu alaguton es hidon mentunk keresztul. Egyes helyeken szinte mesebeillo tajakat lattunk, de mindkettonk szamara az egyik volgyben latott vizeses volt a leglenyugozobb. Olyan volt, mint egy Elf kastely. A gyonyoru tajak szepseget persze ismetelten bearnyekolta a duborogve novekvo kinai gazdasag mindenhol tapasztalhato fajdalmasan csunya jelei. Akarhol mentunk mindenhol egymas fole tornyosultak a mocskos fustot es fekete szennyvizet okado gyarak. Meg sem tudtuk szamolni mennyi ilyen formedveny ronditotta a latvanyt. Szomoru latvany volt.
A velunk utazo tarsasaggal minden redben volt, a szomszed kabinban egy nagyobbacsaka kinai diakcsapat kartyazott egeszen estig, de mindezt igen kulturaltan. Az elet a folyoson zajlott, vicces volt, ahogy mindenki a folyoson tolongott, csakugy mint a kis falvakban az utcakon. Este egeszen jol lehetett aludni eltekintve attol, hogy a kabint 30 fokra futottek fel es meg egy szal alsonadragban is szakadt rolam a viz. Masnap reggel, amikor megerkeztunk nem sok idonk volt, amig megerkeztunk Guangzhou-ba. Leszalltunk es a palyaudvartol egy utcara egy szallason leraktuk a csomagot, majd nyakunkba vettuk a varost. Egesz nap korzoztunk, majd este egy expressz busszal kimentuk a repterre. A Cebu Pacific legitarsasagnal vettem online a jegyet Manilaba kb. fel evvel ezelott. Egy kicsit izgultam, hogy minden rendben legyen. OK volt minden. Ez legalabb mukodik :)
Megerkeztunk Manilaba. Persze a hotel felreertette az erkezesi idopontot es nem jottek elenk. Hajnali 2-kor ez nem volt tul megnyugtato erzes :) Telefonon kellett nekik szolni. A szallas Manila Malate nevezetu varosreszeben volt, rengeteg ejszakai barral es egy hatalmas bevasarlokozponttal korbeveve. Szerencsere tobb elsoosztalyu etterem is volt a szallasunk kozeleben igy belekostolhattunk a filippino izekbe. Imadnivalo! Hazafele is kiprobalunk par uj fogast, az biztos!
Odafele uton mindenki felkeszitett minket, hogy Manilaban semmi erdekes nincsen, egy nap is boven elegendo ra. Igazuk volt, azon kivul, hogy ez az elso azsiai nagyvaros szamomra, ahol ennyire az ember szeme elott van az elkepeszto szegenyseg es nyomor. Pakisztanban lattam mar hasonlot, de az valahogy megis mas volt. Teljes csaladok, 3 gyerekkel elnek az utcan. Fajdalmas latvany, ahogy a sok elveszett utcagyerek etelelt koldul a kulfoldi turistaktol. Ettol a szornyusegtol eltekintve Kinabol Manilaba megerkezni nekunk olyan volt, mintha a viz alol jottunk volna fel es egy nagy levegot vettunk volna. Mindenki nagyon kedves es elozekeny az emberrel es persze nagyon konnyu boldogulni, mert mindenki beszel angolul (Az internet pedig hatborzongatoan gyors. Nem tudom, hogy csinaljak...). Szoget is utott a fejunkbe egy nagy fulop-szigeteki tura gondolat :)
Masnap irany a repter. A check-in procedura az eddigi ledurvabb volt, amit valaha tapasztaltunk az osszes utazasunk soran. A manilai repteren 2 alkalommal is teljesen atvizsgaltak a kezi poggyaszunkat, levetettek a ciponket es akkuratusan atvizsgaltak az ruhazatunkat. A biztonsagi or kezeben levo femkereso olyan erzekenyre volt allitva, hogy a nadragomon a paranyi fem zippzart kimutatta. Az osszes csomagot ki kellett bontani es megmutatni a tartalmat. Az egyik utasnak a gyonyoruen becsomagolt ajandekait is kinyittattak es atneztek. A cipoket egyenket atvizsgaltak, belulrol es kivulrol is. Erre volt kulon emberuk. A gepre felszallas is szigoru rendben tortent, nem ugy, mint mashol tapasztaltuk. Eloszor a business class utasai, majd a mozgasserultek, aztan a gyermekes anyak es vegul a tobbi utas hatulrol 10 soronkent 3-4 csoportban. A tortura leszallas utan Kororban tovabb folytatodott. A beleptetes olyan volt mint egy birosagi kihallgatas. Meg a beszallokartyat is elkertek (???) es a visszautra szolo repulojeggyel kellett igazolni, hogy el fogod hagyni az orszagot. A vamvizsgalat pedig egy igazi remalom volt. A legtobb utas csomagjat teljesen kipakoltattak az utolso darabig is es mindent atvizsgaltak. Meg az elelmiszer behozatala is tiltott. Szerencsere mi megusztuk. Bajban is lettunk volna, mert Kinaban alaposan bevasaroltunk mindenfele finomsagot az otthoniak szamara... Visszafele meg ki kell talalnunk valamit, hogy megusszuk megint.
A szallasadonk egy kicsit kesett ugyan, de a lenyeg, hogy eljott ertunk. Hajnali 3 magassagaban mar a szobankban voltunk (ami egyebkent hatalmas) es beugrottunk az agyba, mert hulla faradtak voltunk. Eljutni Shangri La-tol Kororig mindennel egyutt 6 napig tartott. Ha csak magat az utazast szamolom, akkor ~2,5 nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése