A reptérről gyorsan a szállásra mentünk. A befelé vezető út során ugyanazt láttuk, mint Guangzhouban, egy rettenetesen nagy kinai várost. Ez nem igazan tetszett nekünk. A szállásunk, a Hump Hostel elég jónak bizonyult. Gyakorlatilag a város legjobb, legnyüzsgőbb pontján volt, ahonnan minden könnyen elérhető és a környék tömve volt izgalmas helyi éttermekkel. Rögtön a megérkezés után bevetődtünk egy, a helyi specialitást, “Át a hidon" tésztát kináló helyre. Bizarr külsejű és tartalmú kis edénykéket pakoltak elénk és egy hatalmas tálat, amelyben valószinüleg csirke leves volt pokolian felforrositva. Ebbe bele kellett pakolni a hozzávalókat és azok ott meg is főttek. Majd a hatalmas mennyiségű tésztával együtt belapátolni. Nagyon finom volt, egészen fura volt a hozzvalók állaga és együttes hatása. A kesudió volt a legmeglepőbb, hogy milyen jól passzolt az egészhez.
Sajnos a szállás elég zajos volt, éjszaka keveset aludtunk :( Reggel felpakoltunk és elbuszoztunk a Stone Forest-be. A buszút 2 óra volt. Sajnos ezt a helyet is felfedezték maguknak a kinai turisták és tömegesen eláraszották a helyet. Azért annyi szerencsénk volt, hogy a 80/20-as szabály (a turisták 80%-a csak a latnivalok 20%-at nézik meg) érvényesült és igy egy kisebb kerülővel, letérve a fő csapásról ki tudtuk kerülni a kinai hordákat. Az kőerdő igen nagy, ha minden részét be akarod járni. Ha a fő csapást választod, akkor 20 perc alatt be lehet járni, de annak semmi értelme nincs, mert pont a lényeget nem látod. Be kell menni a sziklák közé és körbejárni a kis ösvényeken. Hatalmas kőoszlopok vesznek körül mindenhol, ahová mész. Minden kőoszlopnak furcsa formája van, olyannyira, hogy egyes formációknak nevet is adtak, mint pl.: “halhatatlan gomba”, “anya és gyermeke” vagy “az asszony, aki a férjét várja” ：）
A visszafelé út viccesre sikerült ugyanis kicsit késett a busz és a kinai turisták, akikkel együtt utaztunk már türelmetlenek voltak. Mikor a busz megérkezett a teljes csapat egy lüktető organizmusként megrohamozta a buszt és mindenki egyszerre akart felszállni. A tömeg beszoritott minket is, próbáltunk kitörni, de nem ment, mert úgy tolakodtak, mintha az életük múlt volna rajta. Megelégeltem és komolyan vettem a játékot és áttörtem rajtuk egy határozott mozdulattal. Nos, gondolom nem kell mondanom, hogy ez nem tetszett nekik, de nem izgatott, sőt egy kicsit még élveztem is :) Fenyegetőztek és kliabáltak, de végül nem történt semmi, csak egy kis adrenalin szint emelkedés. És a legszomorúbb az egészben az, hogy a buszon mindenkinek meg volt a maga helye, nem volt a busz túlfoglalva, azaz az egész tolakodas teljesen értelmetlen volt. Ennyit erről... Visszatérve a szállásra egy helyi étteremben megvacsoráztunk, aztán alvás, már amennyire abban a zajban lehetséges volt.
Másnap reggel a busz indulásáig volt pár szabad óránk. Ezt kihasználva kimentünk a madár és virág piacra. Mindketten egész másra számitottunk, azt gondoltunk, hogy egy izgalmas és nyüzsgő piacot fogunk találni, ahol mindenféle madár rajongó kinai a bambuszból készült kis kalitkákból adja és veszi az egzotikus énekes madarakat. De sajnos ez inkább hasonlitott kisállat kereskedésre, mint madárpiacra.
Előző nap lefoglaltattunk egy buszjegyet Dali-ba, ami kora délutan indult. Kb. 4 órás úttal Daliba jutottunk.
Jó látni, hogy minden megy a terv szerint!
VálaszTörlésVeletek tartok és elmegyek valamelyik normális kínai étterembe :)